Évek óta szeretnék eljutni az Émilebe. Talán csak az előítéleteim tartottak eddig vissza. A budai étkezést mindig kicsit luxusnak tartottam, amit nem az én pénztárcámhoz mérnek. De most a Dining City-n keresztül ezek az előítéletek lehullottak. Így sikerült kipróbálnom a Vadrózsa Éttermet is, ami évek óta dobogós helyen szerepel a képzeletbeli listámon. Az Émile egy gyönyörű hely, de bárhol legyen is az ember, kertész létemre a műfű mindig elriaszt. Az emberiség bűntette a természet ellen. Rám ez nem tett túl jó benyomást. Miután beléptem, egy gyönyörű kis cukrászda fogadott. Kicsit összezavarodottan, de hamar rájöttem, hogy az étterem egy szinttel feljebb lesz. Az Émile étlapja nagyon jól sikerült és a fine dinning alapoktól rettegve már előre tudtam, hogy itt menüsor lesz és nem három fogás. A felszolgáló kicsit furcsán nézett rám, de leadta a rendelésem a 6 fogásra. Bélszín Tatárral kezdtem, szép tálalás, jó ízvilág, és a pirítós kenyér helyett a Gundelhez hasonló zsömle (bao bun/knédli) fogadott, ami szintén nem rontott rajta. Második fogásként a vöröslencse levest ettem, ami egy nagyon jól sikerült leves volt, minden alapanyag íze külön külön kivehető volt, és együtt is remekül harmonizált. Az első főételem a kacsa volt, remekül hozta azt, amit az ember a kacsától elvár... Egyedül a ropogós bőr hiányzott, viszont az nagyon. Jó volt a pirított burgonya és nagyon tetszett hozzá a gombák és a marinált gyöngyhagyma fúziója is. Itt már értettem a felszolgáló korábbi furcsa tekintetét, mert valóban megállta volna a kacsa a helyét önállóan, mint főétel. Viszont akkor, nem kóstoltam volna a malachúsos franciarétest. Nem igazán tudtam elképzelni mire számítsak ezzel kapcsolatban, de hogy őszinte legyek meglepett a prezentációja. Nem így képzeltem el, szerintem az idei év biztos győztese lesz a főételek terén. Szenzációs volt minden, a ropogós rétestésztában a szaftos malachús, a tökéletesen elkészített édesburgonya püré, az almás mustárkaviár és a párolt káposzta harmóniája... Olyan finom volt, hogy még mindig könnybe lábad a szemem a ha rá gondolok. És mégcsak most jöttek a desszertek. A mogyorós barack szelet (hibátlan) a madártej (isteni) gyönyörű prezentációval csakúgy, mint tavaly a Costes, idén az Émile volt az, ami eddig ámulatba ejtett. Az a la carte-ot lapozgatva és az árakat nézve pedig eldöntöttem, hogy gyakrabban kell Budára járnom étterembe. Az árak is reálisan tükrözik a magas minőséget. Egyetlen észrevétel, hogy jó lett volna egy-két szelet házikenyeret kipróbálni egy finom vajjal, hamár a kenyértartó tányér eleve fel van terítve az asztalra. Mindent egybevéve remek ebédet töltöttem az Émiliben a finom ízek és kávé társaságában. Köszönöm szépen .
Greff Csaba
- 2024. október 18., péntek 14:15
