Restaurant SIMALIBA Belvárosi Csárda in Budapest

Persze semmi extra, meg oké nem csúcsidőben mentem, de nekem most ez a hely annyira nem adta. Egyrészt nem értem mitől lenne csárda? Egy teljesen korrekt és csöppet túlárazott étterem. de hát hol másutt legyen túlárazva, ha nem a váci utca sarkában? Eleve kizárja a csárdát hogy a város közepén van, dajdajozni kezdenének meglátnák mi lenne, hovatovább este 11-kor zár, még szombaton is. Attól nem lesz csárda, hogy kisbográcsban hozzák a gulyást, vagy mert betettek az antré miatt egy búboskemencének látszó tárgyat a fal mellé. A kiszolgálás ráérős, mindért úgy kell szólni, pl. só, bors, erőske, szalvéta ha elfogyott. De ettől függetlenül udvarias és legalább nem tolakodó. Kaja téren meg ugye vannak azok a helyek, akik specializálják magukat, és ez itt a liba lenne. Hát, küzdenem kellett, hogy mindenből libásat egyet. Mondjuk úgy tisztességes magyaros vonulat. Eleve a legdrágább kategóriában indul, és a pluszos a Hideg libamáj zsírjában friss zöldségekkel, és kovászos kenyérrel. Ez utóbbi három szelet, kérek még, hoznak megint három szeletet, a számlánál kiderül nem számoltak rá felárat, első pozitív dolog. A friss zöldségek, kétféle paprika, édes, erős, paradicsom, és lilahagyma. Jó kis tartalmas előétel, csöppet belerondít a tálba, hogy a libamájnak a mócsingosabb részét hozták, ezeket akkurátusan kioperálom, majd a tányér széléhez passzírozom, hogy jó messze legyenek a finomabb falatoktól. Az első harapásnál már tudom, hogy sóletet kellett volna rendelni, de olyan rég ettem már cigánypecsenyét, gondoltam hátha jó lesz, mégse akartam volna libát libára halmozni. Azért ezt a cigányt sikerült elrontani, záraz és íztelen, a fokhagymák külön mellette, a tányérból a tepsis burgonya jó, de kevés meg a szalonna. De ezeknek az ízeknek egybe kellett volna sülniük, nem önállóan létezni. Egyébként jó kicsi adag, önmagában nem hiszem, hogy jól laktam volna tőle. Desszertnek kipróbáljuk a séf túrógombócát. Egyetlen hatalmas gombóc, jó fojtós, utóbbi idők egyik legrosszabb túrógombóca amit ettem. Ha ez a hely a középkategóriában indult volna nem lenne ennyi bajom, de a legfelsőben indult és ott szinte csak jobb helyeken jártam.

Ma ebédeltünk az étteremben. Nagyon kellemes maga a helyiség kinézete, berendezése, levegője (!), elsőre jó atmoszférájú hely. Az ebéd maga kiváló volt, pedig eléggé kritikus ízlésű vendégek vagyunk. Főételként libacombot, bécsi karajt, vasalt csirkét ettünk, mindhárom fogás nagyon nagyon finom volt. Végére hagytam, pedig nagyon fontos a minket kiszolgáló Attila nevű pincér kiemelkedő hozzáállása a feladatához. Kedves, segítőkész, udvarias, jókedélyű volt, ami nagyon ritka.

Az ételek nagy adagok, ízletesek, finomak. A krumpli egyedül, ami nekünk túl sós volt, de ez is izlés kérdése, és nem hiányzott a fogáshoz egyébként, már annyira tele voltam az előétellel is. A hangulat azért kapott csak 4-et, mert a személyzet leterheltnek, emiatt feszültebbnek tűnt, de még így is türelmesen kivárták míg mindent megeszünk.

Igazán kiváló estebédet fogyasztottunk a Simalibában, kellemes, csendes környezetben, figyelmes kiszolgálással. Örülünk, hogy felfedeztük ezt a remek helyet.

Az ebédünk nagyon hangulatosan telt , kedves és segítőkész felszolgálással és isteni finom ételekkel. Külön ajánlom a hideg libamájat, a rántott karajt és a sóletet. A desszertek közül a lúdláb pohárdesszertet vétek volna kihagyni. Attilának külön köszönet a kíváló szervízért.

Kedves felszolgálók, visszafogott csárda-dedign. Finom, nem túlgondolt "magyarosság" (E főétel -cigánypecsenye- lehetett volna forróbb)