Szokásosan kellemes hangulat fogadott minket az étteremben, udvarias kiszolgálás, halk zene, optimális telítettség, minden adott egy szép estéhez - ám az újrapozícionálásnak és az új séfnek köszönhetően fine dining felé vette az irányt az étterem, molekuláris gasztronómia vonalon, ami a különleges ízekkel való kísérletezés mellett a rendkívül diszkrét méretű adagjairól is ismert.
Egy olyan menüsornál egy fine dining étteremben, ahol minimum 5 fogás szerepel (de inkább 7), ezzel nem is feltétlenül van baj, mivel egymás után sok finomságot tud megkóstolni az érdeklődő, mire a menü végére érve, jól lakik és egy különleges szép élménnyel gazdagodva, elégedetten távozik. Mi azonban egy klasszikus, előétel, főétel, desszert, 3 fogásos sort ettünk végig - és bizony sajnos hiányérzet maradt. Az ételek mind különlegesek voltak a maguk nevében és öröm volt fogyasztani őket, de pl. a főételben a hús nem érte el a 10 dkg-ot és a köretek is csupán jelzés értékűek voltak.
Az italok - ezen belül a borok - ára pedig igencsak borsossá vált, példaként: a legolcsóbb rozé 1000 forintot kóstál decinként (!), egy nagyobb testű cuvé ennek majdnem háromszorosa.
Az előbb említett mennyiségi probléma sajnos beárnyékolta az estét és bár mikor ezt szóvá tettük kaptunk ugyan némi kompenzációt (piros pont), mégis azt gondolom, hogy a korábbi koncepció, amit a Manna képviselt, nevezetesen közepesen prémium áron, magas minőség, kielégítő mennyiséggel párosítva, nagyon kellemes atmoszférával és udvarias kiszolgálással - nyerőbb párosítás és visszatérésre csábítja a kedves vendéget. A mostani elképzelésnél ebben nem vagyok biztos, hogy majd maradéktalanul elégedett, lojális visszatérő vendégek tömegei adják egymásnak majd a kilincset .... egy újragondolást szerintem megérne a dolog a Manna kreatív csapatától
Nagy Zoltan
- 2018. november 20., kedd 00:37