A 2024 tavaszi étteremhét kapcsán látogattunk el erre a helyre. Korábban még nem jártunk itt. A hely maga a hatalmas üvegfelületeknek köszönhetően nagyon világos, tágasnak, levegősnek hat. A kiszolgálás rendkívül kedves, segítőkész volt, az ételekkel kapcsolatos kérdéseinkre több, mint kimerítő válaszokat kaptunk.
Ezen a helyen összesen 7 fogást szolgáltak fel. Kettőnknek pont megfelelő mennyiséget. Elsőnek egy felvágottakból álló ("Saját készítésű, házi") vallogatást kóstolhattunk meg. Két felé sonka (szárazabb és egy zsírosabb, márványosabb) és két féle szalámi (paprikás és natúr), kevés rozsos jellegű házi kenyér falatok kíséretében egy hatalmas és vastag vágódeszkán érkezett az asztalunkra. Határozottan állítható, hogy mind a négyféle felvágott csúcs minőséget képviselt. Mind az omlós állaguk, mind a remek ízek vonatkozásában.
Ezt követően a marha tatár került terítékre (uborkával, lila hagymával, kapri bogyóval, reszelt pácolt tojássárgája). A leírás szerinti szarvasgomba szószt, mi nem éreztük ki (szerencsénkre, mert nem nagyon szívleljük: könnyű túlzásba vinni, és akkor nagyon eluralkodhat az ételen az átható, agyig hatoló aroma). Ilyen tatárral még nem találkozunk, a hús mintha csak késsel lett volna felaprítva, igen apróra, de nem homogénre. Ennek ellenére úgy csúszott le, szinte rágni sem kellett volna. Az ízesítésé nekünk nagyon bejött, savanykás, hagymás mivolta okán. Jó ötlet a hajszál vékonyra vágott, sütőben megszárított, házi kenyérszeletek hozzá (kétszersült).
Fácán rillette is olyan, amit az ember otthon ritkán lát az asztalán. Az alma és édeskömény párosítás tetszett nekünk, a malbec coulis már kevésbé (mi valamivel savasabb dologra, vagy édesebbre számítottunk).
Negyedik fogásnak remegős, omlós, füstös (füsttel teli búra alatt szolgálták fel!) malac császárt ettünk: pazar élmény volt. Ehhez még tépett malachússal (közel keleti/észak afrikai fűszerezéssel?) töltött, kisütött tésztabatyuk is tartoztak: nasi, amit az ember egy jó film mellett csak úgy tömne magába. Na meg malacpástétom (talán egy kis májas beütéssel?), kevés lilahagyma lekvárral a tetején, ami nagyon a kedvünkre való volt. Ezt is ennénk minden nap reggelire.
Ötödikként fogásként, a tőkehal nekünk nem nagyon jött be. A tőkehal azoknak való, akik nem szeretik a halat, mert a) szálkás, b) hall ízű. Hát ez tényleg nem jellemző a tőkehalra. Nekünk kissé ízetlennek, sótlannak tűnt. A (sáfrányos?) pálmaolaj-kókusz szósz is inkább óvatoskodott, nem sok ízanyagot adott hozzá. A köret gépi tarhonya (meglepő) volt, apróra vágott piros és zöld kaliforniai paprikával. Mi bulgurral jobb párosításnak gondoljuk.
Desszertek közül a sajttorta nagyon kellemes volt, nem volt túl édes, a hozzá társított malbec sorbetről azonban ugyan azt mondanám, mint az előételnél, hogy mi mást vártunk (savasabb/édesebb). A földimogyorós, banános, csokoládés desszert olyan volt, amilyen még ilyen kombinációban nem ettünk: különböző textúrák, ízek harmonikus kombinációja. Kiváló volt, fogunk még ilyet enni.
Román Gábor
- 2024. március 23., szombat 09:15