Franciaországból érkeztem haza,hogy itthon végre közvélemény kutatást végezhessek,négy éve volta idehaza utóljára és nagyon érdekell,hogy milyen irányba fejlődött a vendéglátás és azon belül is a minőség,illetve a színvonal ,főképpen Budapest szívében.A hugommal mentem,aki főképpen a családjáról mesélt,de ő nem szakmában dolgozik.Személy szerint én egy három csillagos Michelin étteremben dolgoztam 15 évig a szakács kezdetektől a Chef-fel egyenranguként kezelt munkatársig. A kedvenc konyháim főképpen a Magyar mellett a Francia lett,így az Araz étteremre esett a választásom kis keresgetés után. Étterem-hétvan,melyet nem ismertem ezidáig.Tehát az Araz étterembe regisztráltunk,hogy megnézzem miért sztárolja úgy mindenki a szakmában és a közéletben annyira.Tudják,nem beképzeltség,de a vendég belépésnél az étterembe már eldölt,milyen lesz az egész ottlétük összessége a végén távozásnál,erre nem térnék ki,mert sokan nem értenék,mire is gondolok.Egy öltönyös úriember fogadott,kitűzője nem volt mint a többieken,de a mosolya és a fogadtatásunk a részéről,felejthetetlen .Olyan érzésem volt,ami ritkán fordúl elő egy magamfajta szakmályára és önmagára is igényes,átlagpolgárnak tartó személynek.Ő rajta keresztűl átjött az ami ritka mint a fehér holló,erre született vérbeli profi vendéglátós,nem megjátsza a szerepét,hanem azt éreztem amire nem is számítottam.Nem beképzeltség,de mintha részben önmagammal talélkoztam volna,de jóval erőssebb és részemről irigylésre méltóbb,fellépéssel,vendégszeretettel és személyiséggel. Magasabb volt nálam.Azt gondolnám, hogy az ilyen embereket,ami ritka ezen a területen az tölti fel,ha a veleszületett képességét minden erőltetés nélkül átadhatja részben számunkra és a vendégek elégedettsége az élete az egyensúly mindenkori fenntartása. Utólagosan kiderítettem egy szintén öltönyös személytől,hogy ő volt az egész vendéglátás vezetője.Ha ezt olvasná a személye,akkor csak annyit üzennék neki az élmény méllyel szembesültem,ritka és kőbevésendő a részére,de ezzel együtt az étterembe dolgozók mindegyikére.
Hát van mit ellesni ,tanulni tőle,de ezek részben nem tanulhatók ,el nem sajátíthatóak.
A konfitált eljárással készült főétel és a személyzet mukája mind azt tükrözte,hogy a vendég az első és az egyediség a Chéf gondolataiban,nem megjátszott fölösleges összetételek,de odafigyelt tudatos ételajánlatok,valamit az egyetértés az egységen belül,gondolom azzal az úrral,aki fogadott bennünket. Véleményem szerint minden ezen múlik, csak többen belegondolnak minden mást,mert ők egy másik vendéglátást tartanak szem előtt,ami nem az.Összességében leírtam a részemről megélt,számomra még mindig nehezen hihető találkozást, visszautazásom után azt tervezgetem,akárhogyan is,de elhozom hozzájuk a jelenlegi kollégáimat,kikkel jelenleg kettő csillagos szinten dolgozok együtt és kik már többségében 40 és 50 fölötti személyek ,Francia nemzetiséggel bírnak,hogy Ők is tanulhassanak valamit tőlünk magyaroktól és büszke lehessek a Magyar vendéglátásra.
GRATULÁLOK!!!! és köszönöm.
Anonymous
- Wednesday 17/10/2012