Kellemes környezetben ettünk egy olyan vacsorát, ami a múlt századot idézte: nagy adagok, közepes minőség, értelmetlen tálalás.
Szépen megújított étteremtér, háttérben a várral - ideális környezet, de ez sem tudja feledtetni a vacsorát. A "kacsamáj paté savanyított zöldségekkel, pirítóssal" nem az ami... ne várjunk pástétomot, hanem egyszerűen kacsamáj zsírjában lesütve és beletömörítve egy szűkszájú kis üvegbe, ahonnan kibányászni nehéz. A pirítós csak melegített szeletke, nincs pirítva, a savanyított zöldségek néhány csíkban képviseltetik magukat egy hatalmas zöld levél halmon. A főfogások közül a vadas ökörpofánál a húst lefejtették főzés után, formába préselték - és vártak vele egy napot, mert nem volt frissen tálalva... a szalvétagombóc ugyanígy kiszárítva (ráadásul azt még meg is grillezték...), de a csúcs a tálalás, mert a vadas mellé uborka hasábokat és konzerv bébikukoricát halmoztak díszítés? gyanánt. A csirkepaprikás is egy közepes minőség - nem jó, de nem is rossz. A szokásos "Hogy ízlett?" kérdésre mindezt elmondva megtudtuk, hogy a szakácsuk a régi stílust képviseli főzésben... hát valóban a 80as években volt divat így konyhát vinni, a tradíciók tiszteletben tartásának nem ez a módja. A vacsora végén a sütemények javítottak az összhatáson (dicséret a cukrászuknak), de biztos, hogy ebbe az étterembe nem megyünk többször.
Judit
- 2021. október 07., csütörtök 08:27