Hogy is kezdjem... Az ember már régóta sétál a Városligetben, én jártam már ott kerékpárral, tengelyig(!) érő hóban is... A regényessége, a sejtelmessége (a név kötelez - nomen est omen)- mindig is megragadott... Úgy jött ki a lépés, hogy lehetőségem nyílt most meglátogatni, kipróbálni ezt a helyet. A Törley teremre esett a választásom- és minden további nélkül ide kísértek- foglalt asztalom volt... Hmm... Bár több KIVÁLÓ étterem van- a három csoportra (categories) 5*-os osztályzatot EGYIKNEK sem adtam. Ám a Városliget Café kivétel... S lehet, az elfogultság beszél belőlem... (Aki nem hiszi, JÁRJON UTÁNA! ). Ám, a jó osztályzat után- máris itt a "FEKETE LEVES"** NINCS(!) fogas (a vízben élő változat, nem a ruhatári), s egy másik főételből is kifogytak- így hát- "be kell érjem" BÁRÁNNNYAL... Hmm... Nos- vígan vállaltam ezt az áldozatot... (Mintha 4*-os szálloda helyett 5*-osat kapna valaki...) Az előétel kacsamáj... "Lehetett volna..."...kellemesen, enyhén édeskés, jó szagú, finoman kenhető- de NEM ilyen volt. Hogy adhattam akkor 5*-ot erre? Nos, a konyhafőnök külön-külön részre "szedte" a kenő (paté) elemeit, de ugye, ezeket az ekképesztően roppanós kenyérre simán rá lehettt kenni- a zöld köret szájban szétszaladóan egészítette ki a májat- így lett TÖKÉLETES az élmény! A bárány- a hús KIVÁLÓ-még olyan kis finomságok is akadnak ízlelésekor, hogy egy enyhébben megpirított részre bukkan az ember- NAGYON-NAGYON jó érzés volt... Az édesség... A munkáját HIHETETLEN odaadással, pontossággal végző ifjú felszolgálónővel külön elbeszélgettem erről (mejegyzendő- hogy az étterem ÖSSZES FELSZOLGÁLÓJA hihetetlenül magas színvonalon műveli a szakmát)- szóval, az volt az érzésünk, mintha egy VARÁZSLATOS tojást törnénk fel- a "héja" kopogós, friss volt és leheletvékony. A külcsínhez járt a belbecs- ismét a kacsamáj kenő példája rémlett fel- bár lehet, külön- külön kevésbé a "tökéletes" jutna az ember eszébe- azonban vegyítve az elemeket- HIHETETLEN, MENNYEI élmény lett az ember osztályrésze. A termet átható hangulat úgyszintén feledhetetlen... (Meg kell jegyezzem, én talán másféle zenét választanék, de például a "This is love..." c. szám /most kissé megborzongtam/- ifjúkoromat idézi. Komjáthy György gyakran hűvös előszobában hallgatott műsorát (csak ott volt megfelelő a vétel- békési parasztgyerek lennék amúgy). Ám még a Zene kapcsán is... Nos, még EBBEN IS jobb lett a végeredmény, mint ahogy először gondoltam. A szám szövege, a Vajdahunyad vár mellett elmenő alakok*** árnyai- a HETEDHÉT MENYORSZÁGBA viszik el az embert. (Kérésemre amúgy a zenét lehalkították- és akkor a gyönyörű tapéta, és a fenséges látvány még erőteljesebben éreztette hatását). A "köszönöm" szó kevésbé fejezné ki, amit éreztem- de aki szeret olvasni- fentebb láthatta, milyen is volt ezen estém. Az Úr áldjon Mindnekit! Jó egészséget! S.A. * Amúgy az "Urban legend"- igazából "szóbeszéd" lenne magyarul, de most kivételt tettem, és én is ezt a külföldi szót használtam- a címben. A REGE, a LEGENDA volt a lényeg- mert ez a hely VALÓBAN ilyen... ** A kávét illették annak idején ezzel a szóval, de jelentett bajt, kellemetlen meglepetést is. *** A Törley terem ablakain át tökéletes rálátás nyílik a Vajdahunyad várra. Az amellett elsétáló alakok megnyúlt árnyai- angyali jelenséget adnak...
Sejtelmes Alexander
- 2021. október 13., szerda 09:50