Ahhoz képest, hogy azok az éttermek kerültek be az extra hétbe, amelyek nagyon jó értékelést kaptak a sima étteremhét alatt, csalódás volt az Eiffel.
Maga az étterem hangulat se jött be, mintha egy szálloda halljában lennénk. De a legborzasztóbb az a fel-alá mászkáló pincérek hada volt. Értem én, hogy nagyon segítőkészek akartak lenni, de amikor kb. félpercet adnak arra, hogy kiválasszuk az italt, vagy amikor úgy jár-kel a pincér(nő) a sorok között, akkoris amikor senki nem kér semmit, mint egy ügyeletes tanár az iskolai menzán, hogy mindenki rendesen eszik-e, az nagyon zavaró. Nem beszélve arról, hogy a kettes asztalokat kicsit közel tolták egymáshoz, ami meglehetősen csökkentette a meghittségét a vacsorának.
Az ételek viszont finomak voltak, legalábbis a kacsa és a brownie. A kacsa puha volt, a köret nagyon jó volt, a hozzá adott chutney pedig isteni volt (egy picit talán túl borsos is). A brownie eltérő volt tálalásban a megszokottól, de finom volt, bár a hozzáadott rumos cseresznye, inkább meggynek tűnt és talán ezért volt fahéjas ízesítése, de az nekem nem illett a brownie mellé.
A leves viszont kritikán aluli volt. Nem hittem, hogy egy étteremhét nyertes helyen az iskolai menzát is alulmúló levet kapunk. Eleve azt gondoltam volna, hogy a "Házias húsleves gazdagon", az legalább marhahúsleves, de nem az volt, csirkemell darabok voltak benne, és egyáltalán nem volt "gazdag". Az evőeszközök stílusa egyébként szintén a menzás korszakot idézték, nem is értettem erre hogy nem figyelnek oda.
Még egy megjegyzés: nem értem, miért van az, szinte kivétel nélkül minden helyen, hogyha elviszik az egyik fogás után a szalvétát, akkor miért nem jár automatikusan egy új?
Attila
- 2018. november 16., péntek 10:16