A felszolgálók kissé felkészületlenek voltak. Már ültem az asztalnál, vártam a barátaimat, amikor odavezettek az asztalunkhoz egy párt és a pincér megpróbált minket meggyőzni arról, hogy mi ismerjük egymást, és nekik a mi asztalunknál lesz a helyük.
Az előételnél adódott némi félreértés, mert előétel címszó alatt fel volt tüntetve külön a Leves kategória és külön az Előétel. Gondoltuk kikérjük a levest, miután leesett, hogy ez vagy-vagy lesz. Kértük 1-2 percre a pincért, hogy hadd változtassuk meg az egyikünk előételét, mire a pincér gorombán közölte, hogy már leadta a rendelést a konyhán és tiszteletlenül csendre intett bennünket. Végül mosolygósan újra kértük, mire elviharzott és mégis sikerült neki a levest lemondani. Ez megbélyegezte a hangulatunkat.
Az előételeknél végül mindhármat kipróbáltuk. A kacsa carpaccio mesés volt, a gombaleves is, ám a harcsa ravioli elég unalmasnak bizonyult.
Főételnél többen kacsát ettünk, ami isteni volt attól eltekintve, hogy a bőre nem volt ropogósra sütve. A köret már nem volt ennyire lenyűgöző. A polenta száraz volt, a lilakáposzta pedig agyon volt szórva fahéjjal, ami számunkra eléggé oda nem illő volt.
A desszertek közül a madártej finom volt, a somlói sem volt éppen rossz, de a csoki mousse elképesztően édes volt, a macaron pedig túlcukrozott.
A hangulat jó volt, kellemes zene, kellemes atmoszféra.
Anonymus
- 2013. október 18., péntek 10:09