Az ételek nagyszerűek voltak látványra és ízvilágban is. Kivételt képezett ez alól a lazac, amit akár otthon is el tudtam volna ilyenre készíteni: semmi extra, csak sót kapott. A köret sem dobott rajta sokat. A csirkecombnál is inkább az ételek voltak egymás mellé pakolva a tányéron, közük nem igen volt egymáshoz, nem is együtt készültek (máj, comb, zöldségek). A comb kicsit száraz volt, a máj viszont a vastagsága ellenére is középen nyers maradt.
És akkor ami igazán jól sikerült: a kecskegulyás, a marhapofa és a túróleves. Sőt a kecskesajt golyók is igazán jól eltalált ízvilágot hoztak -bár ez utóbbi kicsit viccesen kevésnek tűnt a levesek és a többi előétel mellett.
A marhapofa omlós husa, a rozé kacsamell tökéletesen sikerült. A köretek is illettek hozzá.
A desszertnél a somlói és az Eszterházy szelet mindent vitt. A gyerekeknél a fagyi része is, ámbár ott a minőség nehezen volt megállapítható a rászórt grillázstól. A túrós szelet már kevesebbet nyújtott látványban, de ízben ott is meg lett volna az 5 csillag. Az ételekhez ajánlott borok belesimultak az étel ízvilágába. Akárki illesztette őket a sorba, tudta a dolgát.
Összességében az ételek többsége nem hozott szokatlan ízeket, de elegendő mennyiségben és kiváló minőségben érkeztek.
Az étterem konyhája nincs felkészülve arra, hogy telt ház legyen és ez a kiszolgálás sebességén észrevehető. A fogásokat összevárták és úgy kapták az asztalok - így aztán volt aki közel egy órát is várt két forduló között.
A vacsora végén két érzést tudtunk megfogalmazni: elég sokat vártunk és igazán jó volt a vacsora. Jó volt és bőséges.
S Sándor
- 2016. október 14., péntek 17:14