A DiningCity sorozat öt helyszínén eddig az ár-érték arány annyira kedvező volt számomra, hogy szinte potyázónak éreztem magam. Itt úgy érzem, kifizettem, amit kaptam. Mert: 1. A húsok kivétel nélkül súlyosan el voltak sózva. 2. Társaságunk két tagja arra a szemétkupacra látott, amit a hajót rögzítő kötél fogott meg a legutóbbi magas vízállás idején. A két szerencsés élvezte a panorámát.
Talán azért is kritikus ez a vélemény, mert elképzelem a DiningCity stábját, amint körmüket rágva olvassák a kommentemet, és de legyintenek, mert már megint csupa jót írok. Hátha az éles szemű, csípős nyelvű, fintorgó trollokra gerjednek. Hát tessék, egy csipettel. Mert az elmúlt hetek során alapjában betelni sem tudott a szemem a pompás ételek látványával, nyelvem elfáradt az íz bombáktól, amiket pompás illatok kísértek. Alig várom a következő kört.
Baktay Miklós
- 2014. november 17., hétfő 09:37