Minden nyáron családunk egy hetet a Balatonnál nyaral. Amíg a gyerekek kicsik voltak a tó déli partja volt a nyerő számunkra, ám, ahogy nőttek, úgy pártoltunk át az északi parti kempingekhez. Pár éve Balatonakalin nyaralunk, de előtte mindig Révfülöp volt a cél. Akkor ismertük meg a város vendéglátásával összefonódó Tóth nevet. A vendéglő menüi voltak az étkezéseink fix pontjai és sohasem éreztették úgy ott az emberrel, hogy "Te nem ála carte-os vagy CSAK menüs." Mindig, mindenki kedves volt, valódi szolgáltatást nyújtott az étterem. Nem egyszer megesett, hogy egy hétvégi balatoni kiruccanás alkalmával is ott fogyasztottunk.
Az ősz ezt a napot jó idővel, kellemes klímával ajándékozta meg. Színei csak úgy ragyogtak a napsütésben. Naná, hogy kintre választottunk asztalt. Ám ha történetesen szakadt volna az eső, akkor sem lett volna baj, mert a terasz zárt része is kikapcsolódásra, a tájban gyönyörködésre hívogatott, míg az ember a választott étkeit élvezi.
Mi a Dining City Országos Étteremhét programsorozat kapcsán foglaltunk asztalt, de így is magunk állíthattuk össze a menüsorunkat. Sőt, a vicces ám szakmailag is a toppon lévő pincér, még segített is ebben. Jómagam nem nagyon szoktam változtatni azon, amit már kitaláltam, így zöldségkrémlevest ettem, majd kacsacombot káposztás derelyével (Ez egy fantasztikus találmány!) és desszertnek ír sütit választottam. Kedves feleségem húslevest kért, majd a pincér javaslatára, hiszen "mi az amivel az ember gyermeke valószínűleg nem bíbelődik és így nem is találkozik otthon a saját konyhájában", kipróbálta, milyen ha szuvidálnak valamit. Ő is az ír sütit választotta.
Ha valaki látta a Lecsó című rajzfilmet, amikor a főhős megpróbálja elmagyarázni testvérének, az ízek kapcsolatát, na olyan érzésünk volt nekünk is minden egyes falatnál. Érezni lehetett külön-külön is az egyes összetevőket, de abban a pillanatban összeálltak egy gyönyörű, ízlelőbimbókat simagtó harmóniává, amint erre rájöttünk volna.
Bár Csurgón töltöttünk egy hosszú hétvégét, ám az Országos Étteremhét esemény záró napján, mint egy lezárásként a mögöttünk álló három napnak is, egy 50 kilométeres kitérőtt tettünk, mert a sok nyaralás alatt valahogy a Pince-Borterasz kimaradt. Hát akkor most bepótoltuk azt, ami eddig nem volt. És milyen jól tettük!
Köszönet a Tóth Pince-Borterasz teljes személyzetének és a tulajdonosainak!
Ja! És a terasz előtti terület nincs beépítve, így az Észak- Balatoni gyönyörű látkép előtt élvezheti mindenki a magas szintű szolgáltatás minden figyelmességét.
Balogh Attila Gábor
- Monday 26/10/2026
