Alapvetően mindenhez pozitívan állok hozzá, keresem, észreveszem a jót, de nagyon kritikus vagyok az első negatív benyomás után.
Már a recepciós kislány is fura volt. Lenéző, mosoly nélküli, nulla kedvesség, percekig ácsorogtunk az ajtóban mire megtalálta a foglalásunkat. (Mindenki más kedvesen köszönt!) Azt szoktam meg, hogy azokon a helyeken, ahol van a recepción állvány vállfákkal, ott előzékenyen megkérdezik, szabad-e felakasztaniuk a kabátom. Itt szóba se került. Biztos nem volt elég menő a kabátom..
Asztalhoz kísért a kisasszony. A konyha elé. A kabátom felakaszthattam a fogasra.
Jött az indiai pincér fiatalember, angolul szólított meg minket, ami nem is gond manapság egy belvárosi étteremben. De a szaga!!! Én kérek elnézést, de az úr tömény hónaljszagát megérezve majdnem felálltam és hazamentem. 7-es busz augusztus közepén.. Ahányszor elment mellettünk éreztem. Rettenetes! És ez lesz az amire emlékezni fogok (és még sokan mások is) az egész vacsorából. Meg arra, hogy ugyan ez a fiatalember a szomszédba úgy hozta ki a kishölgynek a poharat, hogy a hüvelykujja a pohár száján volt.
Ezen felül az étel langyos volt, és a terítékünk nem tartalmazta a villát, az italok bontva érkeztek, és a kiskancsóban érkező (valószínűleg) csapvízért fizettünk mint mentes víz.
Sajnálom ezt az élményt, gondoltam majd most megszeretem az indiai konyhát, de nem. Pedig az ételekkel a hőmérsékleten túl nem volt baj.
Ide biztosan nem megyek vissza többet, és másnak sem fogom ajánlani, ha rákérdez.
Sajnálom, nem éreztem jól magam. Kb. menekültünk, ahelyett, hogy még egy ital, vagy még egy valamit rendeltünk volna, és beszélgetünk még egy fél órát.
Szilasi Viktória
- Monday 24/03/2025