Na szóval ez a hely, ahova minden héten legalább egyszer el kell jönni, és addig enni az étlapról a kajákat, amíg el nem fogynak az újdonságok, és aztán lehet elölről kezdeni. Jelenleg ugyanis ennél közelebb nem lehet Pesten Vietnámhoz kerülni. A hely eldugva a Parlament mögött, szinte már elnézéstkérve létezik immáron 13 éve, kicsi, de cserébe cuki, a kiszolgálás nagyon figyelmes, nagyon segítőkész, és tisztelettudó. Szóval olyan, amilyen Ázsiában az elvárt. A hangulata szerény, de kétségkívül van, az ételek pedig fölségesek. Direkt nem a szokásos, vagy ismertebb kaják közül válogattam, és mégis minden nagyon finomabb volt, egyike a legjobb étteremhetes kalandjaimnak. A rákkal töltött friss nyári tekercs valóban nagyon friss, és tele van garnélával, több garnélát adnak mint a legtöbb helyen a tésztára, csak ezzel jól lehetne lakni. Aztán vannak pho levesek, és pirított tészta, de én a grillezett sertéshúst kérem hal szósszal, ami az egyik legautentikusabb vietnámi étek, és tényleg nagyon zamatos és pikáns. Amennyire csalódok mostanában a legtöbb kínaiban, (elsősorban hogy már az éttermek is egyre inkább az európai ízlésvilágra szabják a konyhájukat, kevesebb a hal, a rák, hogy az egyéb ínyencségekről már ne is ejtsek szót) a vietnámi éttermek rendre hozzák az elvárt szintet. Egyedül a desszert nem olyan, amilyen, de hát ezzel nem lehet mit kezdeni, sört meg desszertet ne nagyon keress Dél-kelet Ázsiában. Megpróbálták ugyan a sült banánt feldobni de inkább lett egyfajta minek nevezzelek. De mindegy is, mert ha nincs étteremhét és a kötelező desszertezés, akkor helyette bekapok bár batyut, és sokkal jobban érzem utána magam. Szóval egy kincs ez a hely, és a belépőszinten szállnak versenybe a vendégek kegyeiért. Naná, hogy visszajövök!
Magyar Tibor
- Saturday 26/10/2024
