🍽️ Egy újabb ebéd a Textúrában
🥖 Vajhab & kenyér
Egyszerűnek tűnő, de nagyon jól működő indítás. A vajhab kellően sós, elképesztően puha és könnyed állagú volt, a kenyérrel együtt pedig tökéletes kezdése a menünek.
Véreshurka – kókusz – matcha – cékla
Elsőre talán szokatlanul hangzó párosítás, de pont ettől volt izgalmas.
A cékla enyhén pikáns, a kókusz füstös, a matcha pedig édesebb karaktert adott a tányérnak. A rántott véreshurka enyhén erős volt, az állaga viszont zseniális: kívül ropogós, belül puha.
A pincérem tanácsára a tányéron maradt mártásokat a maradék vajas kenyérrel fogyasztottam el, és ez valami mennyei kombináció lett. 😄
🐑 Préselt báránycsülök – mustáros almakompót – mustáros pecsenyelé – zeller – csontvelőhab
Nagyon karakteres, ugyanakkor számomra meglehetősen tömény főétel.
A bárány vadabb íze erőteljesen érvényesült, és nekem kissé zsíros is volt. Éppen ezért működött annyira jól mellette az alma: az almapüré és különösen a mustáros almakompót frissességet és üdeséget vitt a tányérba, szépen ellensúlyozva a bárány nehézségét. Utóbbiból én személy szerint még többet is el tudtam volna képzelni.
A csontvelőhab kellően sós és nagyon finom volt. A zeller szerepét viszont kevésbé értettem a tányéron, számomra nem adott annyi pluszt az összképhez, mint a többi elem.
Mákos guba
Külsőre szinte meg sem közelíti azt a hagyományos mákos gubát, amit gyerekkorunkból ismerünk, ízében viszont mennyeien visszahozza az emlékét.
Pont az ilyen fajta kreativitás miatt szeretek a Textúrába, Sárközi Ákos séf éttermébe járni: egy jól ismert, klasszikus magyar desszert úgy tud teljesen új formát ölteni, hogy közben nem veszíti el azt az ízélményt és emléket, ami miatt szeretjük.
Minden elem külön-külön megkóstolva is isteni volt, együtt pedig még jobban összeállt a tányér.
Egy zseniális desszerttel koronázták meg az egész menüsort. 👑
🤝 Kiszolgálás
A kiszolgálás végig kedves, figyelmes és segítőkész volt. Külön pozitívum, hogy annak ellenére, hogy az étteremben igencsak sok vendég volt, egyáltalán nem éreztem kapkodást vagy személytelenséget. Sőt, nagyon jót lehetett beszélgetni a felszolgálókkal, akik szívesen meséltek az ételekről és válaszoltak a kérdéseimre is.
Számomra ez rengeteget hozzáad egy éttermi élményhez: amikor nemcsak az kerül elém, ami a tányéron van, hanem lehetőség van beszélgetni is arról, hogy mi és miért került rá.
Összességében ismét egy olyan ebéd volt, ahol nem feltétlenül minden elem működött számomra ugyanolyan erősen, de volt miről gondolkodni és beszélgetni. Nekem pedig éppen ez tesz igazán érdekessé egy gasztronómiai élményt.
Asztalos Barnabás
- 2026. október 07., szerda 08:04