Kicsit olyna ez a hely, mint az Üvegtigris, rossz helyen van. Tíz perc mire megtalálod, és a megfelelő sarkon fordulsz be, nagyon szép modern, kicsit hipszteres terasza és üvegfallal rendlekezik. A kilátást viszont a Várnegyed most már évtizedek óta tartó restaurálása zavarja, talán a etőteraszról rálátni a dunára, egyébként csak a kőmíves falat bámulhatod. Jó tanács, ne kocsival gyere, hanem villamossal.
A hely legnagyobb vonzereje a csak itt csapolt, különleges APA sör, ami valóban nagyon finom. Azért lehet visszamászok párszor. A kiszolgálás pincérfüggő, az egyik nagyon megért és figyelmes, a másik úgy teszi le eléd a tányért, hogy csak csattan, és sajnos nem tartja magában az elmés megjegyzéseit. Mit csináljak háklis vagyok az ilyenre, el lehet gombázni vele a jattot.
Kaják terén viszonylag rendben van a hely, foglamam nincs mi ez a hülyeség, hogy mindent négyszögesítenek. A rilette téglalap, a polenta szintúgy, a kacsamell, sőt még a marhapofa is egy pofás négyzet. A tonkababos karamelltorta is, de annak tradicióból megbocsátjuk. Meg nyilván minden más, amit nem kértünk -ej de megnéztem volna egy túróscsuszát kockásítva pedig -, lehet kőművesből képezte át magát a szakács. A fácán consommé itt legalább tényleg fácánból van, sokat dobna az előadásmódon ha nem tejforralóból öntenék bele a tányérba, hanem porcelánkancsóból, mint a legtöbb másik helyen. A vaddisznó-rillette kissé kiszárdt, a savanyított zöldségek segetenek rajta és jópofán feldobják az összképet, hogy színezettek is, díszítésnek pedig minden madársaláta! A vadkovászos kenyér különösen ízletes. A rosé kacsamell nem az igazi, túl rágós, kicsit öregecske is a szentem, a schupfnudli finom ötletes, de mégsem illik a kompozícióhoz, a calvadost nem is érezni, a sültalma-püré helyett körtét javasolnék. A marhapofa se az igazi, a polenta ízetlen, a salottahagyma vagy lemaradt, vagy elpárolgott, az édesburgonyakrém viszont telitalálat. A sütemények viszont itt igazán öteltesek, nem a szokásos sajttorta, a tonkababos birsalmás karamelltorta is nagyon finom, de a langyos diós guba vaníliasodóval szinte megszólal. Életem egyik legjobb desszertje amit étteremhéten kóstoltam. Lehet a helynek át kéne alakulnia sütizővé, kávézóvá, sörözővé. Visszajönnék, de javulást várok el főételek terén, a Móricz zsigmond körtér négyszögesítése helyett az energiát az ízvilágba fektessék legközelebb.
Magyar Tibor
- 2024. március 24., vasárnap 22:57