Tavaly többször jártunk az étteremben...a fények, a félhomály, a zene, a kiszolgálás, a hely múltja, mind-mind hozzátett egy-egy olyan apró részletet, ami egy szinte tökéletes vacsoraélményt adott. Ezért döntöttünk úgy, hogy újra meglátogatjuk a helyet a hétvége indításaként péntek este.
Tagadhatatlan, voltak elvárásaim - a korábbi tapasztalatok alapján ugyanazt vártam, amit korábban mondhatni megszoktam. Az elvárásaim azonban nem feltétlenül találkoztak a tényekkel.
Amikor megérkeztünk, fényárban úszott a terem, nyoma sem volt annak a misztikus meghittségnek, amire számítottam. Az aperitivet követóen megérkezett az előétel: az erdei gombaleves teljesen ízetlen volt, dehát ezen könnyen lehetett segíteni némi só, bors hozzáadásával, A főétel Forestier módon elkészített roston bélszínje szinte nagykönyvbe illő volt - ahogyan a pincér mondta "egyharmadosan" sütött. A probléma számomra az volt, hogy a köretként felszolgált krumpli is.. Lehet,, hogy ez egy új koncepció volt, és én nem vagyok elég nyitott az újdonságok felé...A pincér minderre csak annyit mondott, hogy "jelzi a konyha felé",,
Az i-re azonban a pontot a desszert tette fel, amikor a mascarpones körte tortát próbáltam kettévágni, és a kanál megakadt a közepén...mivel az fagyott volt...A pincér erre is azt mondta, hogy továbbítja a konyha felé, és megkérdezte, hogy kérek-e helyette másikat.
De akkor már nem akartam én ott semmit, csak elmenni...az élményen az sem segített, hogy közvetlen közelről lehetett "élvezni" az asztalszoszédaink beszélgetését, mivel kb. 10 cm-re tették az asztalokat..
Hogy visszatérünk-e? Erősen kétséges...
.
Varga M.
- 2021. október 04., hétfő 18:54