Nem először választottuk ezt a helyet, de azt hiszem utoljára. Ha az estét össze kéne foglani, azt írhatnám:
A pincérek nagy része nem beszél magyarul, angolul is egy elég furcsa dialektust ütnek meg. Ez kissé nehezíti az eszmecserét: azt se értették, hogy mi melyik programra érkeztünk. Egy magyar felszolgáló volt, aki igyekezett mindenki igényét kielégíteni- előtte le a kalppal.
Az előételeket még meg se ettük, már megérkezett a főétel, annak ellenére, hogy megkérdeztük, kell-e iparkodnunk, vagy ráérünk.A válasz ráérünk volt. A 4 adagból kettőt visszaküldtünk, később kértünk. Nagyon érdekes volt, hogy a későbbi tányérok - bár ugyanazt az ételt tartalmazták, mint az előző- mégis teljesen máshogy néztek ki. Más kiegészítők, más köretelemek. Apropó, köret... kicsit zavaró volt, hogy a beigért bulgur helyett sült krumpli érkezett. Egy cukorbetegnek sajnos ez nem mindegy. A jó szívműködésünkért azért odatették magukat: só nem volt sehol. :) Az előételsor és a desszert nagyon finom volt, bőséges, nem lehet rá panasz. A főétel a gyenge láncszem. A limonádé szenzációs, azt bátran ajánlom.
A hangulatunkon rontott kicsit, hogy pont az asztalunk felett volt a hangszóró, amiból igen nagy hangerővel szólt a zene. Hiába szóltunk, hogy kiabálnunk kell egymással, nem tudunk beszélgetni, a pultban álló fiatalembert nem hatotta meg semmi. Sajnálom, de korántsem volt olyan jó élmény, mint legutóbb.
Kettős Timea
- 2021. október 07., csütörtök 06:46