Ha nincs az Étterem Hét biztos nem jutunk el a Glédába, mert távol esik mindentől. Még úgyis, hogy tudtuk a címet - elbizonytalanodtunk az utcában, hogy jó helyen járunk-e...
De jó helyen jártunk. Az étterem belseje kellemes, de nem különleges - halk zene szól, ami jó. Egy pultban hazai finomságokat kínálnak elvitelre, az étterem kutyabarát, a pincér hölgy kedves. Viszont lelombozó, hogy az a pár vendég, aki rajtunk kívül ott volt, hamarosan távozott, így este 8-ra csak ketten ültünk egy nagy teremben.
Az ételek közül a húsleves és borjúpaprikás páros bizonyult a jobbnak, a buggyantott tojásos galuska remek ötlet (kár, hogy a galuska kicsit keményre sikerült). A padlizsánkrém finomra készült - de nem volt benne semmi "jobbmintotthon". A rántott borjúfejnél a ropogós panír alatt nem érvényesült a borjú és a remuládba tett curry íze minden mást elnyomott - ehhez a magyaros jellegű ételhez nagyon nem stimmelt a curry. A végén a csokitrió tényleg nagyon csokis volt, egy cukrásznak is dícséretére válna.
Tudom, hogy szokás megkérdezni a vendégeket, hogy minden rendben van-e az étellel - ez itt is így volt. De könyörgöm, ne a fogás közepén, amikor teliszájjal eszünk... ez általános tévedése a vendéglátósoknak - ha nagy a gond, úgyis szólunk, ha pedig a véleményünkre kíváncsiak, akkor a tányér leszedésénél bőven elég érdeklődni.
Jó hogy kipróbáltuk, kellemes hely - de nem valószínű, hogy újra megyünk.
SzG
- 2019. október 08., kedd 19:12