Másodjára jártunk a feleségemmel a Promontorban, legutóbb idén tavasszal, szintén az Étteremhét során. Senki nem fogja elhinni, de megismertek bennünket! Ez azért nem semmi.
Most egy elképesztően kedves, nagyon fiatal felszolgálót kaptunk, aki saját bevallása szerint is kollégái instrukciói szerint szeretné megtanulni és folytatni a szakmát –és nagyon jó úton halad ezirányba. Figyelmes, kedves, aranyos – még egy kis humort kell tanulni, és tökéletes lesz.
A párom csésze húslevest evett, és pedig dupláztam az előétellel, mert kértem levest is a tatárbifsztek mellé. Hiába no, a babgulyás gondolatának nem tudtam ellenálni.
A párom levese: marhahúsleves grízgaluskával. Én is megkóstoltam, nagyon fincsi! Igazi házias íz, amit bármikor megenne az ember. A galuska nem az a kemény vacak, amit régen adtak, hanem finom, puha, omlós.
A babgulyásnál nagyon ötletes, hogy külön kis tálban hoz egy kis tejfelt (de nem valami vacak boltit, ezen érződött, hogy minőségi tejfel), hogy az ember eldönthesse, tejfelesen vagy simán egye a babgulyást. Nagyon ügyes. Én a leves felét simán, a másik felét tejfelesen ettem, de nem tudom eldönteni, hogy volt finomabb!
A tatár is nagyon ízlett, ötletesen egy fa vágódeszkán feltálalva, FORRÓ pirítóssal, melyen a vaj azonnal megolvadt. Mellé kis pari, paprikák, lilahagyma, megfelelő mennyiségben. A tatár kellemes, selymes, jó ízű. Kár, hogy már nem „divat”, mint régen, hogy a vendég magának keverje be az asztalnál, de nagyon jól el volt készítve.
Második fogásnak a párom lazacot evett zöldségekkel. Naná, hogy azt is megkóstoltam. A lazac hibátlan, minőségi és tökéletes. A zöldségek (gomba, cékla, répa, stb.) pont megfelelően párolva és pirítva, nagyon jó kombináció.
Én brassóit ettem, kértem hozzá káposztasalit. Végre egy hely, ahol nem spórolnak a fokhagymával, mert az a brassói lelke! Igen, erős az illata, de a brassóiba sok kell. Itt pedig megvolt. A húskockák és a krumpli is nagyon kicsi kockákra vágva, annyira, hogy a végén (tényleg!) egyszerűbb volt kanállal kikanalazni az utóját. Ja, és kicsit szaftos, hogy ne legyen száraz, egy kis parival, kis szaftocskával tették zamatosabbá, de mégsem tocsogott és nem volt eláztatva. Pont a szájízem szerint.
A végén a párom meleg túrógombócot kért édes tejfellel, én pedig somlóit. Zseniális mindkettő! A túrógombóc puha, omlós, nem túl édes, meleg, isteni fincsi. A somlói két „gombóc „ mellette tejszínhabbal (állítom, ez sem bolti, hanem ott felvert), puha, nem nehéz, hanem kellemesen lágy és könnyű.
Köszönjük!
Rácz Antal
- 2026. október 04., vasárnap 06:09