Először jártunk a Varjú-családnál, rögtön egy vasárnapi ebéden az Étteremhét keretében a VígVarjúban. Már a fogadtatás pozitív élmény volt, mert bár késtünk egy kicsit és az előre jelzett 3 főhöz képest csak ketten érkeztünk, a teremfőnök mégis kedves mosollyal kalauzolva ajánlott fel több lehetséges asztalt is, hogy válasszunk közülük, pedig az étteremben elég sokan voltak és később is folyamatosan érkeztek a vendégek. Korábban más helyeken többször tapasztaltuk azt, hogy megérkezéskor leültetnek az előre nekünk kijelölt, sokszor nem túl jó elhelyezésű asztalhoz, miközben sokkal frekventáltabb szintén előre lefoglalt asztalok végig a tartózkodásunk alatt üresen maradnak, ami igen bosszantó tud lenni. A VígVarjúban ezzel szemben láthatólag úgy gondolkodnak, hogy az a biztos vendég, aki már ott van:-). Az ételválasztás lehetősége is nagyon tetszett, mert a megszokottól eltérően nem három, hanem négy ételcsoportból választhattunk ki hármat, így aki nem édesszájú - pl. én -, az kérhetett három fogást előétel, leves, főétel összeállításban is. Az ételek finomak voltak szép tálalással; egyetlen gyenge pontja az általunk fogyasztott összesen hat ételből álló ételsornak a vadmalac raguleves volt, ami viszont sajnos annyira jellegtelenre sikeredett, hogy egy pillanatra még a régi "Ha kevés a levesed, végy egy vödör vizet..." éttermi mondás is eszünkbe jutott róla. Ugyanakkor férjem, aki desszertet is választott, azt mondta, hogy ez volt élete eddigi legfinomabb éttermi túrógombóca: a könnyű, ízletes túrógombóc nyakig csücsült az édes tejfölben, aminek a tetejét ropogós puszedlimorzsa díszítette:-). A hely gyönyörű, jó hangulatú, elegáns, de nem feszélyező. Finom ebéd, jó hangulat, kiemelkedő ár-érték arány - köszönet, VígVarjú:-).
NTL
- 2018. március 12., hétfő 08:14