Az elmúlt étterem hetek alatt ez volt az ötödik látogatásunk a VakVarjú étteremekben. Ez tükrözi, mennyire elégedettek voltunk eddig. A pincér udvarias volt és kedves, de feleslegesen kihozott egy borválogatást, viszont elfelejtett egy vizet. Jó, ez nem gond. A négy fő közül hárman velős pirítóst rendeltünk, amely teljes megrökönyödésünket váltotta ki. Velős pirítóson mindannyian a lábszárcsontban főtt csontvelőt értjük, ehelyett egy paprikás, rántottaszerű agyvelőt hoztak, kerek lepényeken. Az íze erre a velőre is csak nyomokban emlékeztetett, jellegtelen volt, gondolom, "dúsították" valamivel. Pozitív, hogy amikor ezt szóvá tettük, a pincér felajánlotta, hogy kicseréli egy másik előételre vagy desszertre. A parajleves nem más, mint tömény tartós tejszínben úszkáló parajlevelek . A főételekre nagyon sokat kellett várni. A vadas jóízű volt, de nagyon nehéz. A legnagyobb kudarc pedig a malaccsászár. Nem is értem, magára valamit is adó séf hogy engedhet ki a kezéből egy óriási, karikába hajlított tömény, puha karéj hájat? Még sült szalonnának sem lehetett nevezni. Gusztustalan, ehetetlen volt. A sajttorta átlagos, kicsit tömör, a körtés torta finom volt. Az étterem egyébként hangulatos, de a miénket elrontotta ez a rossz a tapasztalat, csalódottan távoztunk.
Erika
- 2016. április 21., csütörtök 08:39