a "vakvarjú"-ban az étlapon szereplő gyerekmenűket csak 120 centi magasságig lehet igénybe venni.
apropó vakvarjú!
úgy döntöttünk, hogy ismét igénybe vesszük a szolgáltatásukat. bekeverünk, két perc és köszön is a "pincér". eltelik 5 perc és jön a másik. étlap és kérdés: mit hozhatok inni?
én mondom, hogy türelem, mindjárt.
10 perc kábé és jön is a türelem mindjártos: rendelek egy maceszgombócos tyúkhúslevest, gazdagon. gondolom az ára lehet a gazdagon, hiszen jön is a leves, csinos a piros fazék. belemártom a kanalat, keresem a gombit is meg a gazdagságot is. egy pingponglabda méretű és kissé íztelen gombóc mellé egy kanál cérnametélt és hat-nyolc falatka /körömnyi kábé/ répa meg gyökér. de jó meleg volt legalább.
aztán a rendelt saláta sült sajttal. elég jó, fogyasztható.
rendeltem még egy báránybordát sültkrumplival. 20 perc után jött is a bárány. rémesen hideg a hús, a krumpli még hidegebb. kérem a "pincért", melegítsenek már rá kicsit, mert vacog a fogam. aha! majdnem húsz fokra nyomták is a kaját! na mindegy! éhes ember ne reklamáljon. egyen. a megrendelt tejföl nélküli, de fokhagymás ubisalira egész nap vártunk. nem jött össze a randevú. a harmadik kaja egy halrudak krumplipürével kellett volna lenni. talán a gyorsvonat késik ami a halat hozza- de még ma sem jött az asztalra. viszont a meggyes csapolt ser az igen! finom és hűsítő. arra nem volt panasz. a fizetéssel bajok voltak a végén, nem kapkodták el. kábé negyedórás kérést és integetést megunván, ami ugye nem is olyan kevés, bent fizettem. kérdezi a csávó, hogy mennyit számlázhat? mi van? nem a fogyasztás és annak a leírt ára kellene a számlán lennie? én mondjam meg, mennyi az annyi? akkor annyit mondok, hogy egy ezresssel kifejeztem a megelégedettségemet. amúgy a számla nyolcezer volt. azt hiszem, hogy a vakvarjút most már igazából mellőzzük. elég volt! adtam bizalmat, időt és mindent nekik. ellenérték meg semmi.
és még pár apróság: az asztalt megkértem, töröljék már le, hiszen csúszik a zsír rajta. a légy leesik az asztalról állandóan. fékhiba.
a gyerekszéket a vendég hozza ki, a "pincérek" sorban állnak, nem segítenek neki.
a szomszéd asztalnál a vendégek, miután rendelnek és fél órai várakozás után se jön semmi, felállnak és mennek. egy felszolgáló se megy kérdezni semmit. unalom és fásultság. szörnyű, hogy még fizetést is kapnak ezért.
Peter K. Lang
- 2016. július 11., hétfő 09:32