Első és utolsó látogatásunk volt az étteremben, pedig gyakran jártunk korábban koncertekre, tehát nem volt ismeretlen a hely. Elöljáróban annyit, hogy nem vagyok egy gourmet, aki minden este a legjobb éttermekben vacsorázik, és mindent kritizál, megeszem én szinte mindent, de mivel szinte minden nap főzök van egy bizonyos színvonal és igényesség Bennem az ételekkel szemben.
Az előétel hátszín íztelen volt, a paradicsom olyan bolti csiliszósszal volt leöntve, amit még én sem tennék az főztömbe, bár legalább ezzel kapott valami ízt a fogás.
A sütőtök krémleves langyos, híg és a színétől inkább nem mondom meg, hogy mire emlékeztetett. A főételként tálalt rizottónak nevezett ragacsos rizst nem tálalnám fel otthon egy rántott hús mellé sem, mert szégyellném, hogy ennyire túlfőztem, inkább kikaparnám a kukába. Felháborító, hogy ilyen ételt a szakács tálalni mert, és az is, hogy a pincér kihozta az asztalhoz. A csirke száraz, íztelen,a sonka nem pármai, a máj nem liba vagy ha igen a szakács a felismerhetetlenségig elrontotta. Mindezek ellenére a párom megette, ha már a rizst nem lehetett.
A vajhal jól el volt készítve, a zöldség roppanós volt, kellemes fűszerezésű, a vacsora egyetlen pozitív momentuma. A desszert pohárkrém egy vicc volt, inkább ettem volna egy bolti pudingot, a palacsinta meleg, szaftos volt, bár még nekem is kicsi volt az adag, holott egyáltalán nem szoktam desszertet rendelni, mert már két fogástól jól szoktam lakni.
A borok választékáról és minőségéről ne is beszéljünk. A halhoz nem találtam megfelelő bort, a shirazra azt mondtam volna, hogy egy rosszabb minőségű merlot szolgáltak fel. A kiszolgáláson már meg sem lepődöm, hiszen már megszokott, hogy olyan alapvető fogalmakkal sincs tisztában a személyzet, hogy melyik oldalról tálalja fel az ételt. Az este folyamán öt ember jött oda az asztalhoz, teljes volt a káosz, pedig az étterem nem volt tele, és feltételezem, hogy vasárnap estére készülhettek hogy sok lesz a vendég. Az utolsó meglepetés a számla végösszege volt, becsapottnak éreztük magunkat. Biztosan nem megyünk többet és mindenkit lebeszélek róla.
Vanya Ágnes
- 2015. október 20., kedd 08:40