Előételnek borjúragúlevest választottam. Félek az éttermi levesektől, sok a hiba lehetőség. A vakvarjúban minden rendben volt a ragúlevessel: tökéletes volt a hőmérséklete telt íze volt, de mégsem volt túl sós, megfelelő volt a hús állaga és tartalmas volt. A levés tetejére tett tejföl állaga és kinézete volt számomra csak kicsit meglepő, de ez az én hibám, máskép szoktam hozzá az otthoni leveseknél. A csombor ízét nem érztem, ez lehet hogy az én hibám, de nem is hiányzott. A kacsamáj jól volt elkészítve, nagy adag volt, sok májjal. A rozmaringos ízt itt sem éreztem a zsíron, de alapvetően gyenge az íz érzékem.
Főétel: Kacsacomb tökéletes volt, a hús omlós, a bőre ropogós. A puliszka állaga szintén tökéletes volt, ami szerintem komoly érdem, és szerencsére nem volt a töpörtyűs íz túl hangsúlyozva. A szilvás mártásban a méz és bor íze nekem nem volt érezhető, talán csak a mártás állagában volt érezhető, de nem volt hiány érzetem. Jó értelemben vett házi szilva mártás kaptunk. A hús, a köret és a mártás ízvilága (és színei) teljes harmóniában voltak.
A grillezett szűzérmék szintén jó választásnak bizonyult. Kimondottan nagy adagot kaptunk. Az előétel befejezésével szinte azonnal megkaptuk a főételeket. Szusszanásnyi idő jól jött volna. A főételeket nem annyira forrón tálalva kaptuk meg, mint az előételt. Meleg volt természetesen, olyan azonnal fogyasztható meleg. Valószínűleg az előételt jóval lassabban ettük meg, mint ahogy a pincér/konyha kalkulálta.
Desszertnek szőlős krémest és mákos metélt palacsintát ettünk.
A szőlős krémes egy lány könnyű nyár végi, őszi desszert. A fagyi a legjobb budapesti cukrászdák fagylaltjai között is megállná a helyét. A krémes tetején a porcukor nekem túl sok volt, nem vagyok ennyire édesszájú.
A mákos metélt palacsinta érdekes kompozíció felszeletelve pohárban tálalva. A mák és a szilva lekvár jól kiegészítette egymást.
A helyszín a megszokott budai vakvarjús színvonalat nyújtotta: családias de mégis profi. A hangulatot egy hat fős (szingli ?) lány társaság dobta fel, néha pozitív, néha kevésbé pozitív értelemben, akiket a pincér remekül kezelt.
Összességében az ételekre nem lenne túlzás a tökéletes jelzőt használni. Erőlködve tudtam néhány apróbb észrevételt tenni, amik már nem az étel minőségéről szólnak, hanem szubjektív, ízlésbeli különbségeken múlnak.
Anonymus
- 2013. október 17., csütörtök 13:32