Csütörtök este érkeztünk az alagút Attila úti oldalához, melynek tetején kacsint ránk a Manna étterem.
Könnyű volt parkolót találni 18 óra után nem kell fizetni.
Az a sok lépcső kiéheztetett mire felértünk a bejáratig.
Az egész miliő különleges atmoszférát sugároz.
Ha lenézel alattad az alagút által elfogyasztott autók, feletted a múlt századok dicsősége omlik rád.
Már csak egy golfpálya hiányzik a tökéletességhez.
A portán egy udvarias ifjú honleány fogad, aki zálogba teszi a vacsorához nem feltétlenül szükséges holmijainkat és eligazít az asztalok térképén.
Bent már 50% körül van a foglaltság, mely nemsokára 100%-á hízik.
A pincérek szinte alánk tolják a székeket és kimért profizmussal felkínálják az aperitifet.
Nem tolakodóak, kivárják, hogy ki mit szeretne.
A habzó bor mindenkinek jár, de aki pálinkával szeretné beindítani az emésztését, az perceken belül megkapja az égiek által készült illatos nektárt.
Ezzel egy időben megérkezik a nasi.
Tökéletes állagú házi kenyér és vaj. De milyen házi kenyér? Ropogós a héja, míg a belseje habosan puha és olyan illatos, hogy a francia parfümkészítők sírva könyörögnének a receptér.
Elfogyott perceken belül és mindenki nézte a másikat, hogy ki ilyen bélpoklos?
Megjöttek a borok.
Nekem a fehér borral voltak fenntartásaim, de a vörös Gere maga a megtestesült tökély volt.
A felszolgáló minden mozdulata begyakorolt formagyakorlatként hatott.
Élvezet volt nézni ahogy kibontja, megtörli, kendőt köt rá, finoman belecsorgatja az adott bornak megfelelő pohárba, majd kis csavarás után visszaveszi a dőlésszöget, hogy közben a bor az üvegen belül még véletlenül se keveredjen fel, ha netán üledékes is lenne. - de mint tudjuk az üledékesség inkább jó, mint rossz. - ( Én szívesebben iszok üledékes bort, mint agyonszűrtet és kénezettet. )
De a mi esetünkben nem erről volt szó, ez a protokoll amit kiválóan alkalmaznak.
Mindenki kiválasztotta az ételt amit szeretne.
Én egy vargánya gombás, fenyőmagvas levest kértem, majd borjúnyszeletet sütőtökkel és fenyőmaggal.
Cukros lévén a desszertnél csak az a szempont, hogy minél kevesebb legyen a cukor tartalma, így a kevésbé édeset kértem.
A leves tálalása új élményt adott.
Először kaptam a tálba egy kocka valamit amit egy teáskannából felöntöttek egy barna lével.
Azonnal éreztem az erdei gombaszedés élményét a fenyőtüskés talajra történő pofára esés illatát.
Tényleg isteni volt!
Alig, hogy beszürcsöltem az utolsó cseppjeit is azonnal vitték a kiürült tányért.
Ahogy a többiek is végeztek az általuk választottal és mindenki lenyalta az utolsó molekulát is szája széléről, megérkezett a főétel is.
Azért ne gondoljuk falusi disznótorok alkalmával megszokott mennyiségre, itt az ízek kombinációja a lényeg.
Tehát kaptunk egy űrhajós adagot, ami viszont biztosan idegen bolygón készült, mert ilyen egyben levő, de kicsit vámpíroknak való omlós és puha húskockát még nem ettem.
Ráadásul, még illata is volt ami az általam szintén földönkívüli tudományág kategóriába tartozó valamilyen fűszernövény áldása volt.
A fenyőmagsaláta és a gyerekkoromban utálat tárgyaként tálalt sütőtökpüré megkoronázta a borjúszelet mámorát.
Az édességről csak annyit, hogy finom, de ezt a betegségem miatt nem tudom hitelesen leírni.
Mások oda voltak érte az asztalnál és még talán most is arról álmodnak, de úgy kell nekik.
Összefoglalva:
Ha még nem voltál itt, menj el! Nekünk bejött és élmény volt.
Csak a legmagasabb szintre tudom-tudjuk értékelni.
Igazi „égi Manna”
Ollé Kálmán - Bneu Tünde Lilla
- Saturday 13/10/2018