Érkezésnél kedvesen fogadtak, de a pincér kissé zavarodott lehetett, mert már az asztal felé tartottunk, mikor eszébe jutott, hogy nem akarjuk-e lerakni a kabátot. Az asztalunktól kellemes kilátásban volt részünk, amit csak emelt az esti fény, a kivilágított híd, nagyon impozáns képe. A fogások nekem kifejezetten ízlettek kezdve a sárgaborsó levessel, majd a pad thai kacsa végül a marcipános desszert, bár ez utóbbiban a marcipán igen csak nyomokban volt felfedezhető. Összességében jó volt, de nem kiemelkedően jó. Az elő előételnek szánt apró kis zsemlécske viszont meglehetősen keményre sült, komoly kihívást jelentett. Sajnos folyamatosan az volt az érzésem, hogy siettetik az étkezésünket és nem a figyelmesség az ami miatt folyton a nyakunkon voltak, hogy mikor szedhetik már le az asztalt, pedig este 6 órai érkezésünkkor és a később jelenlévő vendégek száma sem indokolta ezt az őrült iramot. A távozáskor a kabátok átvételénél kissé visszatetszően hatott az asztalra kihelyezett tálca a beleszórt pénzzel. Egy ilyen színvonalú étteremtől nem azt várnám, hogy színházi ruhatárban érezzem magam. Őszintén szólva egyetlen étteremben sem találkoztam még azzal, hogy a kabátom le vagy felsegítéséért ilyen nyilvánvaló módon ellentételezést vártak volna.
Anonymous
- Thursday 24/10/2013