Budapest egyik leghangulatosabb vendéglője a Pavilon de Paris, ahol autentikus francia fogásokat kóstolhat meg az ember. Szóval ehet, kígyót, békát, csigát, amiből a kígyó a kakukktojás. A személyzet udvarias és felkészült, nem röhögik ki az embert, ha mondjuk az nem tudja hogyan kell enni a csigát, hanem segítenek neki. Szerintem ez az egyik legromantikusabb étterem, ahova csak vihedet a barátnődet, a kerthelyiség akár ősz van, akár nyár mindig telitalálat. A konyha remek, bár az összkép csiszolása végett ide vissza kell jönni párszor még az biztos. Nem sok helyen lehet itthon burgundi csigát enni, hát bizony itt lehet, és nem tudom Cannesban hogy készítik, de ez valami fölséges volt. Ilyennek képzelek egy igazi előételt. Nem telít el, és mégis finom. Vajas, spenótos, fokhagymás töltelékkel töltik vissza a házába főzés után, francia módra nem vágják le a zsigerzacskóját, abban van ugyanis a csiga íze, nem a talpában. Ezek a franciák mégiscsak tudnak valamit. Hat darabot adtak, ebből különösen az a négy volt ízletes, amelyek nagyobbak voltak, a kicsik kevésbé, hát alig fél fogra való. A békacombtól ellenben már nem voltam ennyire elájulva. Szinte biztos, hogy jobb lett volna rántva, a krumplipüré eláztatta a lyon-i hagymát, és meglehetősen groteszk láétvány volt alóluk kihalászni a brekiket. A meztelen békacombokkal sem spórolt a konyha, legalább hat brekkencs várakozott a tányéron. Sziszifuszi munka, tele van csontocskákkal, és aki nekem azt mondja ez a vizenyős, laza textúrájú hús a csirkére haosnlít, az forduljon orvoshoz. Ettem már békát régebben, idehaza 1970-ig nem is számított a fogyasztása kuriózumnak, annyira megfogyatkozott a számuk, hogy jelenleg az összes szigorúan védett (kecskebéka, tavi béka gyepi béka) úgyhogy ami a tányérra kerül, az import, márpedig akkor fagyasztják, ami megmagyarázza a vizenyős ízt. Ezek a békák nem spriccelnek semmit, hanem sokat ugrálnak, attól megizmosodik a lábuk, azért lehet leenni róla a húst. Najó, ez így túl morbidnak hangzik. Nem csoda, hogy nem jött divatba a fogyazstásuk, tíz évente egyszer bőven elég. Meghagyom a franciáknak. A desszertnek kihozott citrom tartalette enyhíti bánatom, hogy mégis inkább mást kellett volna rendeljek főfogásként. De félre gond, ide biztos visszatérek még hagymaleves, meg francia tatárt, ratatoilettet, meg boef burgoignont enni. Pazar egy hely.
Magyar Tibor
- Friday 13/10/2023