Ide mindenképpen vissza kell jönni egy "rendes" héten is, mert nekem annyit áradoztak a Byblosról, hogy nem akarom elhinni, hogy csak ennyi van benne. Az Astoriától egy köpésre, a Puskin mozival szemben található ha nem is a legrégebbi de mindenképpen a legautentikusabb libanoni étterem. Még a Covid előtt nyitottak sikeresen túléltek három sanyarú évet, és ha itt nem szereti meg a bárányt, a hummuszt, meg a baklawát a magyar hát akkor sehol. A hely kétségkívül hangulatos, tágas, a konyhában a vendég üvegfal mögött nézheti a sürgő forgó személyzetet, ahogy éppen az ételt elkészítik. Van egy sanda gyanúm, hogy az üvegfal a Covid miatt került oda, nélküle nyilván ez még hangulatosabban festhetett. Az enteriőr nagyon autentikus, leginkább a türkiz dominál, és keleti figurák, szobrocskák, festmények teszik az egész helyet még szebbé. Maguk a fogások is mázas kerámia és fémtányérokon érkeznek, amiből az egész evés valahogy még frankóbb. A legjobban mégis a WC nyűgözött le, az olyan, mintha egy térkapu lenne Maribba, és nem viccelek, egy étteremről nagyon sokat elmond, hogy milyen az illemhely. No, de enni jöttünk nem igaz? A többi étteremtől eltérően itt NÉGY mezzét is meg lehet kóstolni. Jól ismert hummusz, kebbeh (darált bárányhússal töltött bulgur), mohamra (paprikakrém) és moutabal ajami (padlizsánkrém). Ezenkívül hoztak még csipegetni olivabogyót, szezámmagolajat, és hmm erős pistát. A globalizáció átka, hogy hummuszt az ember már bárhol vehet, és a paprika meg padlizsánkrém se nagy truváj, ráadásul a kimért pitamennyiség itt is kevésnek bizonyult, hogy az ember mindent kényelmesen kimártogasson. A padlizsánpürét ugyan feldobta a tahini (szezámmag/bab szósz) és a gránátalma, mégis a mohamra ízlett a legjobban, talán - lehet szentségsértés - de nagyon emlékeztetett az ajvárra. Cserébe itt ettem a legjobb Kebbeh-t az egész városban. Szóval ezen a mezze tálon elfért volna egy kis labneh, rahib, tabouleh, netalán sambousak, vagy yalanji (mondjuk szőlőbetekert rizst is lehet már kapni a legtöbb boltban, de az mégis akkor a legfinomabb ha frissen készítik.) Akár a meglévők mellé, akár helyettük, szóval valami ami felrázza ezt a fogást.
A főfogás sokkal jobb volt, a Kebab bil karaz, vagyis marhahúsgolyók cseresznyeszószban engem kevésbé győzött meg, de sose rajongtam ha gyümölcsszószba forgatják a húst - nekünk is van hasonló ételünk. A mellé adott rizsből viszont egy kilónyit is megettem volna annyira zseniális, percekig találgattuk vajon mi az a fűszer, ami ezt a különleges aromát kölcsönzi neki. Felmerült a római kömény, szegfűszeg még a fahéj is, de végül a koriander lett a befutó. A báránycsülök úgy volt tökéletes ahogy a tányérra álmodták, a bulgur szerintem kicsit túl sok volt, de a szarvasgomba kellemesen átlengte az egész kompozíciót. Sokkal több bárányt kellen ennünk én mindig azt mondom, nem becsüljük meg eléggé, hogy mennyire szerencsés környezetben élnek nálunk. A desszertek is tökéletesek voltak, a Baklawát ismerhetjük már egy 20+ éve, a Kunafa viszont egy igen csalós, és izgalmas desszertnek ígérkezett, mert a pirított sajtra azt hittem, hogy cérnametélt, életemben először ettem ilyet, de remélem nem utoljára, és megfoghatatlan, mert semmihez nem tudom hasonlítani, amit eddig ettem. A menühöz kaptunk ajándékba kávét, vagy capuccinot, és ha jól láttam még vizipipázni is van lehetőség. A figyelmes és mindenre kiterjedő kiszolgálást pedig külön meg kell köszönjem Tamásnak. Ilyen egy igazi felszolgáló.
Magyar Tibor
- Thursday 16/03/2023