A hely régebben egy söröző féleség volt, egy pár éve viszont új tulajdonost kapott, aki nagyszabású átalakításba kezdett. A hely idén nyílt meg újból és azt kell mondanom, hogy már kívülről is szemet gyönyörködtető volt, nem is értem miért vártunk idáig, hogy belülről is megszemléljük.
De az Étterem hét jó indokot adott erre is, úgyhogy feleségemmel kaptunk az alkalmon, hogy közelebbről is feltérképezzük.
Az étterem kialakítása modern és letisztult. Látszik, hogy nagyon sokat törődtek azzal, hogy vizuálisan is passzoljanak egymáshoz a különféle látványelemek, akár a tányéralátét vagy akár maga a tányér.
Az étlap és a borlap sincsen túlzsúfolva, látszik az, hogy a kevesebb többet ér filozófiát követik. Akinek gondja lenne az étel-bor párosítással, annak segítséget nyújtanak az étlapon található ajánlások.
Előételnek Újházi tyúkhúslevest és Szindbád tatár beefsteaket rendeltünk, melyeket szerintem csak elrontani lehet, de itt erről szó sem lehetett.
Főételnek Fenyőmézzel konfitált kacsacomb, sütőtökkel, vörösboros körtével illetve Ropogós malaccsászár tárkonyos káposztával, paszternákkal került a tányérunkba. Mondanom sem kell, beszélgetés nem folyt köztünk addig, amíg el nem tűntek a főfogások, hiszen mind a ketten az újabb és újabb falatok és ízbombák bűvöletében voltunk.
Ezek után kiváncsian vártuk a desszertet, melyek Tonkababos panna cotta mangóval, pisztáciával és Máglyarakás A’la Bártfai voltak. A máglyarakás újragondolt kinézettel, de hagyományos, kíváló ízekkel rendelkezett, míg a Panna Cotta egy "eredeti" olasz étteremben is megállta volna a helyét.
Ha bent lett volna a séf, akkor biztosan megszorongattam volna a kezét, hiányában azonban inkább koccintottunk az egészségére egy Bikavérrel az egri Besenyei Borház pincéjéből.
Kőszegi Balázs
- Tuesday 15/10/2019