Bocs, hogy nem ment a maximális pontszám, egyrészt mi magunk is maximalisták vagyunk (késő negyvenes világjáró pár, jónéhány Michelin csillaggal a hátunk mögött), másrészt a mostani (2026.március) Dining Week során már ellőttünk pár majdnem ötcsillagos értékelést. Azokkal az éttermekkel nem lenne fair itt is öt csillagot adni.
Mert a Fióka csak négy és fél :-)
A pop/rock zene legjobb albumai azok, amin a nagy slágerek mellett minden szám rendben van, nincs töltelékszám. Például a London Calling a Clash-től. Vagy a Sonic Temple a Cult-tól.
A Fióka konyhája képes elképesztő teljesítményre. A velőscsont! (Mekkora ötlet! És milyen szinten megvalósítva!) A marhanyelv carpaccio! A kecskesajt, de főleg mellette a labneh! Meg az a cékla! A desszertek!
Csak sajnos a slágerek mellett ott voltak a töltelék számok. Amik nem voltak rosszak - de emlékezetesek sem. Nem írok neveket :-)
Az atmoszféra rendben, amolyan IKEA plusz, jók a fények, elegánsak az evőeszközök, a fiókás boros poharak cukik.
A felszolgálók tudják, mit csinálnak, még a borlappal is értően barátságos a viszonyuk. Az viszont kissé túl intim, hogy a fizetés emelést a szomszéd asztalnál beszélik meg a főnivel.
Furi, hogy shared plate a koncept, viszont például a desszert túrógombócból 3 db érkezik egy tányéron két személyre. Az is furcsa, hogy sok a "szaft," de kanalat egyik ételhez sem kapunk, villával kapargatjuk a tányér szélét.
A fizetéskor ezeket el is mondanánk, de nincs kérdés az estéről, jól éreztük-e magunkat. Péntek este 10-kor mi vagyunk az utolsó vendégek, már pakolnák a székeket az asztalokra. Esély sincs a visszacsatolásra, csak a terminált tolják elénk.
A kedvezményekkel együtt két főre 39 ezret fizetünk, normál üzemmódban 60 ezer körül lennénk - ketten jóllaktunk, ittunk egy üveg rendes bort meg egy kis szódát.
Nem lázadoznánk, de az sem biztos, hogy visszatérnénk. Sportszerűtlen lenne megnevezni a vetélytársakat, ahol ugyanennyi vagy kevesebb pénz több élményt vásárol, de ott az esély.
Szekeres István
- Wednesday 25/03/2026
