A senbazuru azt jelenti darumadár, ennek okán a bisztróban ezer darab origami daru dsízíti, ami már elröpíti az embert a messzi ázsiába. A hely kicsi - hát ezért bisztro -, a kiszolgálás extrém kedves és figyelmes. Aki nem beszél angolul, az meg tanuljon meg mutogatni. A rákos dimsun nagyon finom volt, meg tudtam volna belőle ennyi még vagy harmincat. A sashimi don lazac és vörös tonhala friss és jókora adag, a tigrisrákfarkon viszont kellemetlen mellékszagot éreztem, és már bánom, hogy nem tettem szóvá, mert ennek ellenére megettem, mondván, lehet csak a "hűtőíze" van, de simán lehet megromlott, mert éjfélre meg is fájdult a hasam. A két desszert közül a chia joghurtot már ismertem, és soha többé nem vagyok hajlandó enni, azt hittem milyen jól megkerülöm a problémát, de a mungóbab puding ha lehet életem legrosszabb desszertélményét adta. Nem vagyok benne biztos, hogy a puding vagy desszert szó illik rá legjobban. Hideg tojásfehérje állagú lötyi. Hiába az ázsiai desszertek nem képesek felvenni a versenyt az európai gasztronómiával. Legközelebb legyen a desszert 16 maki, amit főételnek adni kicsit furcsállok még egy sushizó esetében is. A Toffix cukorkára meg nem is tudom mit mondjak. Ha a fodrászomtól távozóban felmarok egy marékkal akkor oké, de itt? Egy szerencsesüti sokkal jobb lett volna, de igazán egy papírdarunak örültem volna.
Mindazonáltal leszámítva ezeket a malőröket, úgy érzem visszatérő vendég leszek. Nagyon magával ragadott a hely szelleme.
Magyar Tibor
- 2023. október 13., péntek 01:10