A hely hangulata tényleg felemás, kicsit noiros, kicsit képregényes, valószínűleg az USA-ban jobban értékelnék, én jobban szerettem volna ha a noir fele hajlik, vagy ha képregényes, akkor inkább rajzfilmesebb, vagy az európai képregényt eleveníti fel, de azt nyomokban sem véltem felfedezni. Szóval ez így inkább csak egy kis díszítés. A kiszolgálás csillagos ötös, nagyon figyelmes a pincér, itt tényleg úgy érzi az ember, hogy mindenre figyelnek (valószínűleg mert mindenre figyelnek). A menü jól ismert klasszikusokból állt, de minden szuperül el volt készítve, pedig itt aztán tocsoghattam volna könyékig hogy ezt így kell, az túlfőtt, az nyers, mert mindet unásig ismerem, hovatovább nem egyet el is készítettem már.
Nézzük: padlizsánkrém friss gyökérkenyérrel, teljesen rendben volt (a gyökérkenyér rusztikus bagett fantázianeve), a cézár salátából hiányoltam az ajókát, a croutont, és az öklömnyi csirkék helyett kicsit kisebb darabokkal is elégedett lettem volna, enyhén sós is volt, de összességében még mindig a jobb cézársaláták közé tartozott, amikkel a hazai vendéglőkben találkoztam. A sült kacsacomb foszlik a csontjáról, a hozzáadott hagymás tört burgonya krémes, de van tartása, a lilakáposzta pedig éppen olyan ress, és édes, savanykás ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva. Még a bőre is ínycsiklandozó. TÖKÉLTES! Ugyanígy világbajnok a ropogós sertéscsülök, a bajor káposzta, és a sztrapacska remekül ellensúlyozza a zsírosabb, aszpikosabb részeket. Még engem is meggyőzött pedig szent meggyőződésem, hogy sztrapacskát csak és kizárólag a Felvidéken, vagy maximum az ország északi régiójában tudnak még készíteni az öregasszonyok. A desszert somlói galuska, epres sajttorta, ez utóbbi már annyira elterjedt, hogy lassan hungaricum lesz belőle. Azért is a somlói volt a jobb, de ez nem jelenti, hogy a sajttorta ne lett volna ugyanilyen kiváló. Erre a helyre biztos visszajövünk, pláne, hogy rengetegszer mentem el mellette, mindenkinek tiszta szívből ajánlom.
Magyar Tibor
- 2022. október 13., csütörtök 20:45