Magyaros étterem a belvárosban, kiemelt turisztikai övezetben - a célközönség tehát nem mi vagyunk. Ez abból is érezhető, hogy a rég berögzült agyamentség itt is tetten érhető: mondjuk azt, hogy erdei gombát kap a vendég, de valójában adjunk neki 'sima' gombát, úgyse veszi észre... A szarvasnak tocsognia kellene a szaftban, mert a pörkölt attól pörkölt, hogy van neki, a szarvas meg amúgy is száraz magában! A krumplit nyersen kihozni szintén amatőrség, igazi vendéglős nem tesz ilyet, mint ahogy a köretet sem rejti el úgy, hogy keresni kelljen azt a kb. négy szem pirított nudlit, ami aztán végképp arcpirító az amúgy remek sertéspofa pörkölt alatt. Továbbá: lehet, hogy a parasztkenyér (kérésre kihozva EGY FÉL szelettel a kosárban...) egy külföldinek öröm, meg kuriózum, én egy magyar vendéglőben inkább házi sütésű, friss, ropogós pékárura vágyom, lehetőleg több szelettel, ha már szaftos ételeket kínálok - ja, elfelejtettem, hogy a szaftot is külön kértük... Igaz, hoztak. Lehet, hogy a magyaros, házias hangulatot akarta jelenteni, hogy az almáspite szélét/sarkát sikerült kapnom; jelentem, nem annak vettem. A tejföl vaníliaízét nem éreztem, édes sem volt, tehát a desszert sem küllemében, sem ízében nem nyert meg. A mákos guba száraz volt. Dicséretet a mangalicasonka és a kecskesajt érdemel. A pincérek között volt tolakodóan udvarias, ami rendkívül zavaró, de volt segítőkész is. Azt nem egészen értettük, hogy a főétel és a desszert után miért kellett kb. 20 percet várni, majd a desszert után a számlára ismét ugyanennyit. A vendéglátást köszönjük, az egyértelmű, hogy ugyanennyi pénzért ezt a menüt nem kapjuk meg. Remélem, hogy a hibáikat kijavítják, mert a hazai közönség ezen az áron számtalan jobb éttermet talál.
Nóra
- 2017. október 16., hétfő 10:35