Nagy várakozással mentünk a kávéházba. Igen tudtuk, hogy egy kávéház soha nem egyenértékű egy étteremmel, de volt már meglepetés, illetve a Radisson hotellel való közös fellépése erre alapot adott. A hangulat és a belső valóban szép volt, ízléses, kedves kiszolgálás, élőzene.
Az ételek viszont megdöbbentőek voltak. Az előétel - lencsesaláta még rendben volt. A főétel fogasfilé tálalása, karfiolpürével, és kelbimbóval - eleve érdekes párosítás, már az illata is inkább hasonlított valami menzai ételre, de a kinézete, és a karfiolpüré íze nehezen leírható. Egy savanykás káposztaszagú masszában úszó haldarab volt. A borjú csevap sem volt volt jobb, szinte krémesre darált íztelen hús, bolti ajvárral, és értelmezhetetlen elázott, vághatatlan pitával. Megdöbbentő volt.
A desszert szintén vegyes érzelmeket keltet, hiszen neves cukrászda termékei. Ehhez képest a madártej egy nagyon újragondolt vaniliás tejszín volt. A "tej" része egy vaniliás tejszín volt, kis elemekkel kiegészítve, de semmiképpen sem a kellemes klasszikus tojásos ízt érezte az ember, csak a masszív tejszínt. A felhő állagúnak várt betét pedig inkább egy szintén tejszín ízű keményebb panna cotta gombóc volt. Szóval tejszínes lében tejszín ízű gombócok. Ez nem madártej, még újragondolva sem, és az íze sem volt még csak közepes sem. A zsolnay desszert pedig, bár ehető volt legalább, de egy vidéki nagymama egyszerű piskótás gyümölcsös receptjét is erősen alulmúlta. Összefoglalva borzasztóan nagy csalódás volt a vacsora, és csak sajnálom azokat a szállodavendégeket, akik az eredeti árért ezt a minőséget kapják egy színvonalasnak gondolt helyen. Meg lehet a véleményük a magyar konyháról.
dr Kovács Katalin
- 2026. október 26., hétfő 09:17