Dacára, hogy mindössze kettő grúz étterem van Budapesten - vagy talán az egész országban? -, és, hogy 2011 óta már Georgiának kellene ejteni őket, mert a grúz elnevezést még a szovjetek alkalmazták rájuk, ez egy nagyon jól sikerült este lett. A hely a Bajcsy-Zsilinszky és a Bazilika metszéspontjában áll, nagyon hangulatos, a szakácsok autentikusak. A grúz konyháról eddig annyit tudtam, hogy onnét származik a burek, de mint kiderült azt is rosszul tudtam, mert az is valójában a törökök miatt jutott el oda. Úgyhogy az estére elhívtam egy barátomat, aki járt már Grúziában. Az antré nagyon tetszetős, látszik, hogy forgalmas hely, a pincérek nagyon kedvesek, a főúr joviális szeret beszélgetni, közvetlen, és mindenről tájékoztat. Már megvettek kilóra. Erre a forgalmas helyre pont ez a szív és lélek ami kell. Egyik embere például annyira jól beszél a Chihirtmáról hogy mind a hárman azt esszük, és tényleg nagyon finom csirkeleves, amiben csak comb van és csont, nagyon besűríti a kapor, és a vaj, és egy kis lestyán, ami a mással össze nem téveszthető, különleges ízt adja neki. Életem egyik legjobb csirkelevese volt. A főételek is nagyon finomak, bár az adagok azért nem nagyok, a marhahúsos kebab pitában sajnos inkább take way street food jelleget ad a dolognak, nyársra húzva ugyanez jobban nézett volna ki, de maga a hús korianderrel isteni, érezni az omlós marhát. A paradicsomszósz sajnos fantáziátlan kiegészítője a tálnak. A kacsa maklavi, az egyik legtökéletesebbre sütött kacsa, amit kóstoltam az elmúlt napokban, a hozzáadott elarji, a különleges grúz gríz lényegében puliszka. A Chahokbili forró agyagtálban tálalva, grillezett jérce paradicsomos szószban. És ezzel ki is lőttünk minden fogást, amiben található hús. A grúzok szemmel láthatóan nagyon sok vegetáriánus étket fogyasztanak, bőven használják a padlizsánt, különféle zöldségeket, kecseksajtot, szószokat, és pitát.
Desszertért viszont nem kell Grúziába szaladni, a Matsoni mézzel borzalmasan édes pohárdesszert, minél tovább eszed, annál édesebb, mert az összes méz lefolyik az aljára, a tradicionális gyümölcs zselé pedig olyan mint egy ízetlen, több napig kint hagyott puding. Erre szoktam mondani, nem európai gyomornak való. Node a puding, illetve a gyümölcs zselé próbája az evés, ide mindenképpen vissza fogunk térni, mert csomó mindent ki kell próbálni, jó helyen is van, és a kiszolgálás nagyon barátságos, mintha csak egy jó barátodhoz, családtagodhoz térnél be egy jót enni. Mindenkinek ajánlom, aki kicsit is nyitottabb a különlegesebb fogásokhoz, vagy csak már unja a csirke-sertés-marha ugyanazon módú verzióit. A Hachapurinak vannak nagyon jó kóstolótálai is, amiken sok apró fogást végig ehet az ember, hogy aztán kiválassza a számára leginkább közel állókat. Ezt mindig díjazom.
Magyar Tibor
- 2024. március 25., hétfő 01:46