Na ne kapassuk el a Hemingwayt, mert bár nagyon jól éreztük magunkat, az ételek is mind kitűnőek voltak, sajnos úgy érzem a hely jelenleg árnyéka önmagának. Ez főleg az étterem külsején látszik, nagyon ráféren egy felújítás. Úgy érzem lemaradtam az igazi Hemingwayről, ami ez az étterem lehetett olyan 10-15 éve. Évek óta el akartam jönni, a feneketlen - valójában négy méter mély - tóhoz.
Mint a legtöbb helyet a kiszolgálás és a személyzet menti a menthetőt, nagyon udvariasak és informatívak voltak, ilyenek az igazi felszolgálók. Lássuk a menüsort.
A füstölt lazac kiválóan harmonizált avokádóval, felmerült bennem, hogy itt 2-3 előétellel jól is lehetne lakni, akkora adagot hoztak ki. A spanyol fehérbabos leves chorizóval és csülökkel paradicsomos alappal igazán mediterrán jelleget kapott és kellően kompenzálja a nehéz húsokat.
A kacsamell rozén a legjobb, akkor nem túl rágós, kellemes szaftos, a körte telitalálat mellé. A nyúlcomb filén nem érezni a kacsamájat sajnos, látszik, hogy a két íz hadakozik egymással, mert mindkettő más és ugyanakkor erőteljes ízvilágot képvisel. A köretként kihozott burgonya nagyon száraz mellé - a nyúl is száraz mint egy cordon bleu - és túl sok. Az angol zeller salsa menti a helyzetet valamelyest, de abból éppen csak egy leheletnyi maradt a tálcán.
A császármorzsa kicsit unalmasra sikeredett, és ezt csak azért merem így leírni mert idén már ettem egy fenomenálisat is. A málnás torta friss könnyű, és kellően lavírozik az édes, és savanykás ízek között.
A meglepetésfalatokat pedig mindig értékeljük! A kínálat bőséges, ide mindenképpen vissza kell jönni megkóstolni a bécsi szeletet, a szűz érmét, a húslevest, pisztrángot, borjúsültet, harcsát, úgyhogy mindenképpen ajánlom.
Magyar Tibor
- 2022. október 10., hétfő 20:02