Konyha: A párommal ketten voltunk a Cyranoban, így mindhárom fogásból megkóstolhattam mindkét kínálatot. Igazán nagyszerű a konyha. Ízekkel teli volt az epres joghurt, feldobta a pár szem gránátalma. Az előételeknél a libamáj mennyeien krémes. Az indiai sárgarépa-kukorica krémlevest én mondjuk inkább csak sárgarépának hívtam volna. Az egyetlen, ami kifogott rajtam, az az édes-savanyú erdei gyümölcs mártással felszolgált gyöngytyúk volt, vagyis a túrós csusza, ami járt még hozzá a tányéron. Bár, mások asztalaira át-átpillantva úgy láttam, nem csak énelőttem maradt a túrós csuszából... Az újraértelmezett paprikás krumpli is jó választás volt, talán egy kis savanyúság csak még jobbá tette volna. A desszertek fantasztikusak voltak.
Kiszolgálás: profi, udvarias, segítőkész, nem tolakodó. Egy szóval: ideális
Hangulat: mind az enteriőr, mind a zsizsgő, forgalmas éttermi hangulat kiváló. A komolyságot és tekintélyt jókedvűen megtöri a tükörlabirintus-szerű mosdó. Egy dolog volt csak, ami kissé zavart: mintha túlontúl gyorsan érkeznének a fogások egymás után. Mivel most jártam itt először, nem tudom, hogy csak a DininCity-seket próbálták-e gyorsan kipörgetni, vagy egyszerűen tényleg ilyen feszes tempóban dolgozik-e a konyha (vagy talán csak olyan jól éreztem magam, hogy túl gyorsan repültek a percek?... :-)). Ami kissé elterelte a figyelmem az ételről és a páromról az a tél velejárója: a légzsilipben keletkező erős szívó hatás, ami miatt az étterem belső ajtaja nemigen akar kinyílni. Ez az utcáról bejönni szándékozók közül többeket is fennakasztott, sőt el is tántorított.
Összességében: mindenképp megéri ide bejönni!!!
Bősze Szilvia
- 2013. március 25., hétfő 16:26