Irigykedve olvasom a beszámolókat a hozzáértő, informatív személyzetről... Mi este keveset eszünk, így ebédre foglaltunk asztalt. Talán ez volt a baj. A tágas teremben csak ketten voltunk vendégek. A mi "pincérünk" kommunikációja a mosolygásból állt, egy kukk nélkül. Büszke és boldog volt, mikor az üveg sört - kérésünk nélkül - az utolsó csöppig sikerült beleöntenie a pohárba, amit így meg sem lehetett mozdítani. Fel kellett állni és nekihasalni, hogy le tudjunk inni belőle... Hogy a srác nem pincér volt, az biztos. :) Az 5-6 tagú személyzet (?) ki-be mászkált, és folyamatosan, gondterhelten tanácskozott. Talán az ecet meg a fűszerek holléte okozott problémát, kérhettek volna telefonos segítséget az ezek szerint létező, szakképzett kollégáktól. A savanyú marhahúsleves nélkülözött minden savat, de a "vietnámi savanyúságon" se volt se sav, se bármilyen fűszer. A pirított, fokhagymás vízi spenót meg volt főzve (esetleg csak forrázva?), de nem volt lepirítva, és se fokhagymát, se más fűszert nem látott. A végére hagytam az egyetlen jót: a két húsétel kifogástalan, igen ízletes volt, talán az épp távol lévő szakács készítette még előző nap... Neki köszönhetően adjuk meg a kegyelemkettest.
Az asztal leszedése után még ücsörögtünk közel fél órát, aztán úgy döntöttünk, lemondunk a desszertről. (Közben párszor érdeklődtünk a semmilyen nyelven nem beszélő fiútól, aki szépen utánunk mondta, hogy "desszert", és fülig érő szájjal vigyorgott.) Mikor felálltunk, szaladt egy hölgy a két tálkával...
Szeretjük az ázsiai konyhát, sok kedvelt helyünk van városszerte, és itt, a "kínai negyedben" is, de ilyen rossz élménnyel még sehonnan se távoztunk. Olyan hihetetlen volt az egész, hogy ma már csak nevetünk rajta. De kellett pár nap, mire megemésztettük, és meg tudtuk írni az értékelést.
Anikó & József
- Sunday 11/10/2026