Hátháthát... Nyáron, a nyitás után többször is jártunk a Giuliában, szeretjük a nagyvilági, laza hangulatát és az autentikus olasz ízeit. Örömmel láttuk, hogy vonzó menüajánlattal nevezett be az étterem hétre, így kipróbáltuk ezt az oldalát is. A belső tér a kerthelyiséghez hasonlóan ízléses, hozza az elegáns, de nem feszengős dolce vita életérzést. Nem a legjobb asztalt kaptuk ugyan, a felszolgálók fő útvonalán ültünk kényelmetlen tonett székeken, de úgy gondoltuk, a vacsora majd kárpótol minket - hát sajnos nem így történt. A bruschetta jelentéktelen volt, sem a pecorino, sem a peperoncino nem jelent meg benne felismerhető mennyiségben, a feláras padlizsános előétel pedig száraz, túlsütött volt és mindkettő kis adag, ahogyan a főételek is: a langyosan tálalt Giulia ravioli kettő db olajban úszó, alulízesített padlizsánnal töltött raviolit tartalmazott, a feláras rizottó-aranydurbincs főételben pedig az alulkészült rizottó tetején négy db fél kisujjnyi méretű haldarabka szomorkodott; a mennyiségekre jellemző, hogy mindkét főétel kistányérokon érkezett. Ezek után a desszertek legalább finomak voltak, de ez már nem sokat tudott javítani a korábbi benyomásokon. Attól tartunk, hogy Giulia félreértette az étteremhét lényegét: túlárazott kóstoló adagokat kaptunk ahelyett, hogy az á la carte étlap elemeit kaptuk volna menüben kedvező áron. Biztosan jövünk még, de biztosan nem étterem héten. Giulia ennél többet érdemel.
NT&N
- Tuesday 14/10/2025