El sem tudom képzelni, hogyan jutott be ez a hely az ÉtteremHét extrára. Komolyan.
Kiszolgálás: röviden - bár viszonylag sokan voltak a pincérek a vendégekhez képest, totálisan szervezetlen volt a beosztásuk, kedvesnek és figyelmesnek pedig összességében nem nevezném őket. Hallótávolságban beszélték meg, egyiküknek mennyire elege van a vendégekből mára. Fogalmam sincs, hogy tele asztalokkal hogyan ugorják meg egyáltalán a kiszolgálást.
(Hosszan - odaértem, nekem kellett “jelentkeznem” a pincérnél, mert a pultnál állva sem annyira kívánt észrevenni. Széthúzott két, egybetolt asztalt kérdeztem, ülhetnénk-e a nekem jobban tetszőhöz (ugyanannyi férőhellyel), ahol ráadásul a cuccunk is elfért volna. Válasz: nem, mert a főnök intézi a beosztást, sok a foglalás. Rendben, ezen nem akadok fenn. Megjött a társam, akivel ebédeltem, kérdezi rögtön ő is, nem lehet-e a másik asztalhoz ülni. Mondom, megpróbáltam, hagyjuk. Legalább kérjünk egy széket, hogy lepakolhassunk. Sajnos nem lehet, tele vannak (pl. a 4 főre terített asztal, 6 székkel? Válasz: igen), rendben, akkor egy széket szeretnénk. Sajnos sok a foglalás, nem lehet. Akkor beszélnénk a főnökkel, mert nem szeretnénk az ölünkben tartani a csomagjainkat. Asztal szélére akasztó nincs (a pincér közölte, hogy igen, az csak “jobb helyeken van”). A főnök közben hozza a széket, ja, persze, itt a szék. Közben a kinézett asztalunkhoz egy másik asztaltól épp átköltöztettek valakit, aki máshol ült volna. Csattanó: 2 órát biztos ott voltunk, addig csak elmentek, új vendég nem jött az éttermi részre, így aggódhattak a legalább félig, inkább kétharmadig üres terem székhasználati és asztalhiányossági problémáin…
Az ételeket nem jegyezték meg - 2 főnél -, melyiket ki eszi, minden fogásnál megkérdezték. Ez sem hiba, csak hát jobb, DiningCity-helyeken ez azért alap, nagyobb társaságnál is… Kedvezményes napokon is. A leves után, kb. 20 perc késéssel (pedig lassan eszem) kihozták a desszertet, mondtuk, hogy amúgy még a főétel jön. A főételes tányérom kb. 10 perc után szedték le, mikor már nyilvánvalóan nem ettem, mert a pincérek egymással beszélgettek. A desszert után úgy kellett levadászni valakit, hogy fizethessünk. Őszintén nem értem a fenti eredményeket.)
Konyha: nem rossz, nem is különlegesen jó. A kacsa nem volt rossz, de azt sem döntötték el egyértelműen, hogy a szárazabb, jól átsütött vagy a kevésbé átsült vonalat szeretnék vinni. Menüs ebéd után, ha jó áron van, elégedetten jöhet ki az ember, de még a 6900 ft-os menüt is lehetett sokallni. Nem rossz, de ne a megszokott DiningCity-színvonalra számítson, aki foglal, egy teljesen átlagos hely. A császárhús nagyobb része volt zsír, mint bármi más és a nem-választott-helyünkről legalább a konyhába is belátott egyikünk, ahol a szakács puszta kézzel (kesztyű és eszközök nélkül) tette rá a tányérunkra a húsokat. Köszönjük.
Hangulat: a hangulata nagyon jó lenne, de főleg a kiszolgálás vállalhatatlan színvonala miatt sajnos nem volt annyira élvezhető. A figyelmességet még nyomokban sem érzékeltük, bár a kezdeti nyilvánvaló ellentétek utáni csere után egy kifejezetten kedves pincért kaptunk - különösebb egyéb odafigyelés nélkül.
Anna
- Wednesday 19/11/2025